Küzdés

Én is csak ugyanaz vagyok,
Dühben forgó
Mézzel csurgatott
Haldokló virág.
Ugyanolyan, mint ez az
Agressziót ölelő
Rúzzsal kikent
Vértől vörös világ.
Ugyanúgy múlok el,
Mint sok csendbe
Fulladó sápatag
Arcú nap.
Ugyanúgy élek,
Mint némán tátogó
Értelmetlenül cikázó
Kőpikkelyű hal.
Ugyanúgy elveszek,
Mint ha egyetlen célom
Szahara vizébe veszett
Boldogság lenne.
Ugyanúgy nem leszek,
Csak kőtömb nevemmel,
Fájó álommal
Testtelen lelkemben:
Küzdöttem,
S nem lettem se több,
Se kevesebb.