Győzedelmes harangszó kell Orléans felől
hallkom őt, hol népem földje elterül
felveri álmom, lázba fojtott órák
míg odakint máglyára a fát hordják…
Itt cellám egyhangú kövein fekve
kétségeim rút nyilától megsebezve
Várlak titeket, mennyei hangok!
Kik a búban egyedül hagytok
…hát így fog végződni minden tettem
Rajtam fogja bevégezni miben hittem…
Öljetek meg! Nincs tovább, rendeltetett
hogy világunk ily kevés időt engedhetett
Megmentenem hazámat és népem
történetbe örök képmásomat vésnem.
…Lobog a máglya, szél játszik rajta
egyik a másikat izzásba hajtja
Fekete porom kiált a francia népre
Ki hagyta hősének elfolyni vére!
4 hozzászólás
Üdv.Ez szép versike.Az orleansi szűzről még nem olvastam ilyet.Akár még francia költő is lehetnél.hehe.Gratula.
Érdekes megközelítés, de szerintem hatásos. Ahogy a szűz rájön, hogy életének vége, és hiába segített népén, hiába tenne még többet, meg fog halni, és a hamvai vonják kérdőre a népet. Lenne még mit rajta azért igazítani, de így is megállja a helyét.
Jeanne La Pucelle…Hú. Ütött. Jó lett. Az utolsó két sorban a franciát akármelyik már nép nevével kicsrélhetnénk, és sajnos nagyon is igaz lenne bármelyik más népre is. Gratulálok, láttatnak a szavaid! Bár inkább ezt tennék a törikönyvekbe…
Üdv Mira!
Örülök, hogy tetszett a versem. Jah, egyet kell értenem a törikönyvekkel kapcsolatos megjegyzéseddel. Ha a tk-k jobbak lennének, talán a tanárok sem tudnák dögunalommá tenni az órákat. Lásd Ravasz.
Flex