A hallgatásommal, ölelő karjaimmal, bársony hangommal, a megértésemmel, a meséimmel, a dalaimmal, estjeinkkel (bársonyok azok is). Lábaidat megmosom a csenddel. Előtted térdeplek, nincs nékem senkim már.
Árvai Emil on 2007.11.15. 18:31 Nagyon jó vers. Nagyon-nagyon. "Döbbenet-es" befejezéssel… (üdv.: Á.E.) Be kell jelentkezni a válaszadáshoz
1 hozzászólás
Nagyon jó vers. Nagyon-nagyon. "Döbbenet-es" befejezéssel…
(üdv.: Á.E.)