Önmagamra ébredtem
Kérdés csókjával ajkamon
Kinek világába vesztem, s
Kulcsra zárt szívajtóm
Lassan fényt ereszt,
Megfakult gondolatom
Eloszlik a levegőben,
Tisztuló kép plafonon
Napsugaras ölelésben,
Labirintusodból
Ki ne engedd testem,
Hadd legyen sokáig
Melletted elrejtve.
2 hozzászólás
Jó lehet a múzsának.Grt.Z
🙂 Remélem Ő is így gondolja:-) Köszönöm, hogy írtál!