Útvesztőm fals. Szökni készülsz;
új ösvényt vág fejszéd.
Míg a fényt megváltod, szénné őszülsz;
vérem a jel; kend szét
iránytűdnek mutatóján
és őrizzen a nyugalom!
Hisz ha a fény kiég a végső órán,
én lábnyom leszek utadon.
Útvesztőm fals. Szökni készülsz;
új ösvényt vág fejszéd.
Míg a fényt megváltod, szénné őszülsz;
vérem a jel; kend szét
iránytűdnek mutatóján
és őrizzen a nyugalom!
Hisz ha a fény kiég a végső órán,
én lábnyom leszek utadon.
10 hozzászólás
Tetszik a versed! Egyszerű, kifejező és szép! Üdv. én
Egyszerűen, kifejezően és szépen köszönöm hogy olvastad 🙂
Kedves Oliver!
Nagyon szép verset írtál. "én lábnyom leszek utadon." – gyönyörű.
A.
Köszönöm Andrea! 🙂 Köszönöm, hogy benéztél! 🙂
Ez a vers amilyen rövid, annyira nem hosszú 🙂 … vagyis annyira ütős. Előre mutat, és olyan ősi bölcsességet feltételez az írója részéről, amiről még lehet maga sem tud. Minden alkotásod érdekes/ígéretes, mikor olvasom őket "tudatmódosult" állapotba kerülök. Kösz az élményt!
Üdv: Bálintbáá
Hmm konkrétan milyen bölcsességekre utal Bálintbá? 🙂 egyébként nagyon köszönöm, jólesnek a szavaid, mert egyrészt a te verseidet olvasva jött az ötlet, hogy csatlakozok a napvilághoz. Szóval duplaköszönet 🙂
Üdv: Oli
Nos ez meglepett. Sőt, zavarba jöttem … 🙂
De szerintem nyugodtan mondhatom a napvilág íróklub (holdvilág páholyának nevében XD), hogy mi köszönjük, hogy megosztod verseidet. A bölcsességet a fény-motívumra értettem elsősorban. A kedvenc szavam a fény.
A fény-jelképek szerintem a legtisztább, örökzöld motívumok:) Kösz mester, de inkább én köszönöm hogy ilyen szívélyesen fogadsz köreitekben 😀 Megtisztelő :))
Oli
Tetszett az útkeresés, áldozat árán is.
Delory
Köszönöm Delory 🙂 Nem létezik siker, áldozatok nélkül 🙂 Örülök, hogy benéztél!
Oliver