Lakók

Csillaglakó és földlakó és űrlakó mind a hárman
összetéve, összehúzva a kozmikus nagyhazában.
Összenézve, csodálkozva, hitetlenül mindahányan.

S Csillaglakó mindannyiunk dicsőséggel világítja.
A Földlakó megmutatja, merre visz a folyók útja,
és Űrlakó elárulja, van-e bárki Ősi Atya.

Közös házunk nem dönti meg galaktikus forgószél sem.
Közös lábunk méltón lépked a kozmikus messzeségben,
közös arcunk szigorúan néz tirátok. Talán még nem?

Kinyomoztuk ügyesbátran, a fekete miért fehér,
rendszeresen imádkozunk a sírunknál a mindenér'.
S a hegy, amit megépíténk, mindenüvé elér-felér.
S önarcunkon csattan, ha kell, kozmoszkoszos óriástenyér.

Nem szükséges lélegeznünk üressemmi vákumléget,
húsos falat nem tüzel és nem hevít és nem is éget.
S univerzál-beszélésünk sosem soha nem ér véget.

…