Egy langaléta délelőtt,
a nap épp hogy csak kisütött.
Majd langaléta délután
ébredtem, álmosan, bután.
Bámultam ki csak magamból
és undorodtam magamtól.
Nap hozott esőt, felleget,
töprengtem, vajon mit tegyek?
Maradjak végleg az ágyba,
ebbe az átkozott világba?
A margaréta virágzik,
IDŐ a könnytől elázik.
Kerítés-macska dorombol,
égen épp most karambol.
Hullanak sok-sok csillagok,
én meg a stégen bámulok.
Ébren vagyok, vagy álmodok?
Kócos angyal-szív úgy dobog!
Betakarom, és álmodok…
Kerítés macska dorombol.
KARMA szívembe bekarmol.
Fáj kicsit ez a karambol,
nem térek észre magamtól.
A margaréta virágzik,
VILÁGom könnytől nem látszik.
Valahol messze harang szól,
én kéregetek magamtól.
Mert lettem saját koldusom,
kéri az IDŐm, nem adom!
Kérem az IDŐt, nem adja,
féltékenyen eltakarja.
Ha nem adsz, akkor meghalok!
Sírodra verset írok.
Ó, nem tudok lenni nélküle!
Írd meg magadnak, vén hülye.
A margaréta virágzik,
IDŐ a könnytől elázok.
Fekete macska dorombol…
2 hozzászólás
Nahát! Ez a vers is kedvemre íródott. Ha tudnék zenét szerezni, megtenném. Biztosan akad aki megteszi.
Remek szöveg!!!
Szeretettel gratulálok: Ica
Kdves Ica!
köszönöm, hogy olvastad!
szia
túlparti