Nézem a lángokat,
hamvadó, sok emlék…
Lángoló múltamban
már csak fölös kellék.
Tűznyelvek mardosnak
minden gondolatot,
tisztára égetve
hoznak fordulatot.
Bánatnak kapuja
szép lassan kinyílik,
sok titkolt fájdalom
parázsba lehullik.
Füst lesz már belőle,
fehéren surranó,
lelkem börtönéből
messzire illanó.
10 hozzászólás
Kedves Judit!
Kívánom, hogy illanjon el minden bánatod!
Szeretettel: Zuzmara
Nagyon, nagyon köszönöm, kedves Zuzmara!
Szeretettel, Judit
Nagyon szép! Érző gondolatokkal teli vers. A hasonlataid nagyon tetszettek.
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Ülni a kandalló előtt és nézni a lángok táncát, nagyon megnyugtató.
Köszönöm, hogy olvastad!
Szeretettel, Judit
Gyönyörű vers, még ha fájdalmas is!
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Köszönöm Zsolt!
Csodásan illan el a bánatod a lángokban…Nagyon kifejező alkotás!
Gratulálok Judit!
Kedves Lyza!
Nagyon köszönöm, hogy olvastad!
Szeretettel, Judit
Kedves Judit!
Vonzott a vers címe.Lángok.Szomorú és fájdalmas vers.Akartam írni egy láng verset.
Mint sorskép, de nem tudtam megírni.Illanjon bánatod messze.
Szeretettel:Ági
Kedves Ági, nagyon köszönöm!
Szeretettel, Judit