szomjas lombok fejüket hajtják,
tücsök ciripel valahol odakint,
fohászom csak a csillagok hallják,
szava mik fűznek csak hozzád,
de Isten ajándékozta mosolyod,
szívemben lassan nyílik egy virág,
megbújnak a hangtalan óhajok,
dallamok titka cseng fülemben még,
arcomra hulló fáradt könny ragyog,
érzem kezed simogató szelídségét,
lágy nevetés ás ölelkező mondatok,
bennem lüktet szavaid tüze, oly forró
mint a nyári melegben égető nap,
olyannyira ég, mint egy hatalmas tarló,
ha szavad szenvedélye bennem hallgat,
csak karjaidba bújva vagyok otthon,
létezésedtől leszek tiszta és nyugodt,
tanulom még a türelmet, csak súgom
mennyire fáj hiányod, üresek a nappalok.
12 hozzászólás
Kedves Zsu!
Az élet szép. A nappalok sem üresek, mert megtölti a szeretet.
Versedhez szeretettel gratulálok.
Noémi
Köszönöm kedves Noémi !
Tökéletesen igazad van,megtölti a szeretet…
szeretettel: Zsu
Szépek a képek, kedves Zsu. Hangulatos a vers.
Szeretettel
Ida
Drága Ida !
Nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy sikerült a hangulatát "átadnom" 🙂
Szeretettel láttalak: Zsu
Én ettől csak csillagokat láttam! De sokat! Szeretettel: István
Jajj nehogy valami probléma legyen a látásoddal:))
Félretéve a viccet, nagyon szépen köszönöm az értékelést:)
szeretettel: Zsu
Szerelmes hangulata van a versednek. Szép " ölelkező mondatok "
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica !
Nagyon szépen köszönöm, igen a mondatok is:)
szeretettel ölellek: Zsu
Kedves Susanne!
" létezésedtöl leszek tiszta és nyugodt"
…nagyon,nagyon szép!
Szeretettel:sailor
Kedves sailor !
Nagyon szépen köszönöm kedves és megtisztelő soraidat:)
szeretettel: Zsu
Kedves Susanne!
Versed hangulata, magával ragadó!
S az utolsó versszakod…, ha suttogva is, különösen sokat mondó! 🙂
Kedves Dóra !
Ha suttogva is, tényleg sokat mondó:)
Örülök, hogy itt jártál !
szeretettel: Zsu