gyémánt-szemű kecses szépség,
s a szív így került újra az ész elé,
egy múzsa – madárnak nincsen kétség.
A szellem varázsolt most jelenést,
egy kecses dallama az angyaloknak,
s így kaptam az élettől egy végzést:
álmodója leszek a vágynak.
Gyönyörű szőke leány a korlát mellet,
lábait kacéran emeli feljebb,
mellette ragyogni kezdett az élet,
a fájdalom így lett könnyebb.
Mosolyog – talán egy tündér énekel valahol,
-pillanatra megpihenő madárka-
s a szívemen könnyeden átgyalogol,
Ő, ki áll a korlát mellett – a léleknek démona
2 hozzászólás
Kedves Horge!
Nagyon tetszik a versed.
Úgy érzem minden átjött, aminek kellett, talán az utolsó sorral nem tudok mit kezdeni.
Örülök, hogy olvashattam.
Szeretettel:
Anck-Su-Namun
Szia horge !
Szép lett ez a szerelmes versed, nagyon tetszik, nekem kicsit a tavaszt is idézi.
Szeretettel: Zsu