Lány a távolban

Lelassult a perc a mában,
a holnap nem létezik,
itt vagy lelkem ágyában,
hol a test ártatlan – de a vágy vétkezik.

Lány a távolban, tudom dobog szíve
Lány a távolban, simogat hűs keze

Vad ölelés, lelkek szeretkeznek,
füst testű cseppek festenek izzadtságot,
s ahogy egymásba markolnak a kezek
nem keresek igazságot.

Lány a távolban, nevét suttogom,
Lány a távolban, mindenét akarom

Vékony jeget olvaszt a távolság,
monitorban megjelenő akarat,
melyet rabbá tesz az örökkévalóság –
itt a lelked – átkarollak, felfallak.

Lány a távolban, talán engem vár,
Lány a távolban – és nincs távolság

Szemedbe néz a kérdés, válaszra vár
messzeségben bóklászó összeforrt lelkek
szerelmeskedése pihenni a holdra jár
mint bimbódzó kamasz lélek-vágy.

Lány a távolban, szemét keresem,
Lány a távolban, tudom ő kell nekem.

Pihenés, a szellem szuszogása.
Összeforrás lángja párna formát öltött,
így a jelen boldog áldása
a jövőre fújt szenvedélyes szerelemködöt.

Lány a távolban, tudom dobog a szíve
Lány a távolban – tréfás kedvű Vénusz jele…