Táncol, táncol egyre csak táncol
az álom a bálon, forog a lány.
Fátyol a lányon, lebben a csipke
alatt a titok, parttalan.
Bomlott a szó,omlott lágyan
álomba a bálon a lány.
Fehérre meszelt teremben
fekete gyöngyöt szór széjjel
arcára lágyan a félhomály.
Elfújja a huzat a gyertyát.
Játssza tovább a lány az ostobát.
Rá vár a sarkon a padon a vágy.
8 hozzászólás
Nagyszerű lett ez a versed is drága Ica !
Szeretettel olvastalak: Zsu
Köszönöm Zsu! Próbálkoztam játszani a rímekkel, így sikerült.:)))
Öleléssel üdv. Ica
Drága Ica, könnyed a versed, bár a tartalom mélyebb, mint aminek látszik…
Ez is remek lett, ahogyan megszokhattuk tőled.
Ölelésem
Ida
Ó drága Idám, de belelátsz a lelkembe!
Köszönöm.
Ölellek szeretettel: Ica
Nagyon ütemes, jól megkomponált versedet öröm volt olvasni. Kedves szavak, könnyed vidám tartalommal. Ügyesen verselsz, kedves Ica, szeretettel olvastam és gratulálok!
Kata
Kedves Katám!
Ezt dicséretnek könyvelem el, mert nagyon jólesik.
Annyira vártam, hogy valaki mondjon kritikát akár jót, akár rosszat, mert nem ilyenek általában a verseim.
Köszönöm a gratulációdat.
Öleléssel: Ica
Kedves Ica!
Csibész egy vers ez! Meg is leptél a lezárással.
Nagyon ütős, kemény és szerintem még tanulságos is. Bizony nagyon tetszik nekem! :))
Szeretettel
Zoli
Kedves Zoli!
Ennek igazán örülök! Köszönet érte.
Szeretettel: Ica