Fekete leányzó fekete hintóban,
fekete éjjelen, előtte hat ló van.
Fekete lovai, tüzesen fénylenek,
ragyognak, ahogyan csillagos éjjelek.
Fekete leányzó dús haja leomló,
mellette ülök, mint fiatal Apolló,
fekete fátyolát arcáról letépem,
tekintete buja, nincs benne szemérem.
Hollónál feketébb hullámzó hajzata,
csillagok fényében felvillan mosolya,
fogsora hófehér, mint messzi havasok,
a téli ég alatt, ha telihold ragyog.
Orcája rózsaszín, mint rózsafellegek
lemenő nap felett tükröznek fényeket,
szeme kék, mint az ég, s távoli messzeség,
csupa ábránd, remény, mosolya csodaszép.
E sötét éjszakán csak a szemünk beszél,
míg szívünk zakatol, vár ránk ezer veszély,
könnyekbe merülünk, szerelem tavába,
fut, rohan a hat ló, távoli világba.
Fekete leányzó, fekete hintóban,
derengő hajnalon, előtte hat ló van,
két karomban tartom, arcához ér arcom,
ezeregy éjjelen, s nincs számunkra pardon!
2 hozzászólás
Ez igen! Hej, haj, vajon igaz-e? Vagy csak képzelgés.
Mindegy, de nagyon jó volt olvasni, s ez a fő!
Kata
Kedves Kata!
A regények is a képzelet szülöttei, de mégis igazak, mert a fantázia világa is egy világ, még ha alternatív is. A romantikus lírát mindig is szerettem, de vigyázni kell, hogy ne forduljon a giccs irányába. Olyan ez, mint a zseni és az őrült, a határ közöttük csak egy penge éle.
Ismételten hivatkozhatok a nemzeti romantika géniuszaira: Vörösmarty Mihály, Arany János, Petőfi Sándor, Tompa Mihály és még sokan mások… most ők nincsenek, nekünk kell próbálkozni…
Köszönöm az érdeklődést!
Üdv.: alberth