Szívemben leégett az avar.
Engem már az se zavar,
ha nem beszélhetek másnak csak a falnak,
ha bárány-imáim mind éhen halnak,
ha eláraszt a forró szik,
ha ajkam mást nem lát, s nem eszik.
Lehet kezemben kavics vagy gyémánt,
ha valakit fénye bánt,
mint gyerekre ráparancsolnak:
˝Minek neked papircsolnak?
(Hullámok közt kavircsolnak…)
Ürítsd ki zsebed!˝
Szemem sír, megreped…
Tegnap éjjel templomodba tértem,
faragott szobrok között térden,
ottan ültem én,
a világ peremén…
Ha egyszer eljutok a csillagokhoz,
ahol az Úr leplet foltoz…
arany betűket varr…
béke lesz, nem lesz több vihar…
8 hozzászólás
Szomorú.
Mindenesetre, nem csak a falnak beszélsz.
Másban hiszünk. Hát nem lenne szép, ha béke lenne a földön is?
Szeretettel: Delory
Köszönöm ,hogy olvastál és írtál…
Ez a vers kb. egy hete porosodik nálam…csak pillanatnyi lelki megingás volt…és nem éreztem aktualítását ,mert már egyáltalán nem érzek így…aztán gondoltam egyet…mégse vesszen el a semmibe, beküldtem.
De igazad van , szép lenne és lehet is…
Szeretettel:Pityu
Kár lett volna, ha hagyod porosodni ezt a versedet.
Bizony, mindenki vágyik a békességre.
Szeretettel: Susanne
Köszönöm szépen!Igen ez így van…
Szeretettel:Pityu
Szia!
Szépen írsz.
Minek neked papircsolnak? Papírcsónak? Vagy csak most nem értem, de a többi érthető és tetszett is.
Szeretettel olvastalak:dreamer.
Szia!
Köszönöm szépen!
Az a rész idézőjelben van… szóval ,ha valamim van amit a sors irigyel tőlem ,akkor attól elszakítanak, mint gyermeket a játékától…
Szeretettel láttalak:Pityu
Kedves Pityu!
Tetszett a versed, még ha szomorkás hangutú akkor is. A vihar pedig jön, de el is vonul!
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Köszönöm szépen!És igazad van…
Szeretettel:Pityu