Lárva

Túl sok jót ne várj, ez egy bizarr világ,
A gazdagnak java gyűlik napról napra tovább.
Kinek nincs, még az se legyen, elveszik a kenyeredet,
Ha kell a szádból tépik ki, s a gyomrod vájják ki érte.
Majd ülnek kis királyként a holtak dombjain,
Alattuk fertő, bűz, és nyomor pusztít.
De, ha már nem lesz, kiből táplálkozzon tovább a lárva,
Megdöglik maga is, lehull a szennybe, hol a népe várja.
Ott aztán ízeire szedik, de hiába,
Mindig van ki felmásszon a hierarchiába.