Kíséri fény, kín, öröm és gyűlölet.
És mert kísérik hűséges barátok,
félelem nélkül a gond elé állok.
Lásd, gyarló ember: én is csak egy vagyok.
S remélem, valahol majd nyomot hagyok.
Jusson öröm, jusson bánat, nem félek;
tudom jól: addig, míg fáj, én is élek.
1 hozzászólás
Kedves Joxemi!
Afelől, hogy nyomot hagysz, nincs kétségem!
Nagyon tetszik a versed!