Üres pohár az asztalon;
a lehulló por játszik vele;
megkövül itt minden tartalom,
akár a vízcseppek helye,
és a semmi csontra fagyva
a konyha kék kövén.
Egy száradó kenyérdarabra
talál a lámpafény.
A fiókban Krisztust bújtatok
élettelen késeim között,
de csak én tudom, hogy lopott,
és tudom, hogy megkötött.
10 hozzászólás
Olyan érzésem van, hogy mondanom kéne valamit, de nem tudom, mi volna az. Különleges ez a vers. Nagyon tetszik.
Köszönöm az élményt!
üdv, banyamacska
Szia!
Ez a versed is tetszik. Eszembe jutott Kurt Vonnegut Börleszk c. műve…
(Krisztus után nem kiányzik egy “t” ?)
Gy.
Nagyon jó vers. Nekem is tetszik 🙂
No, igen. Egy rossz szavunk nem lehet! Remekeltél – ismét.
Kuvik
Ismerem az érzést.
Teljesen sajátos a vers.
Az érzés pedig…láthatatlan…találó cím.
Köszönöm mindnyájatoknak… igyeksem őszinte lenni, csak sose sikerül igazán, A t betűt rögvest pótlom 🙂 Figyelmetlen vagyok.
szia!
olyan ez a vers, mintha egy fekete-fehér
filmet látnék:
az üres pohárról indulunk,mellette összekulcsolt
ököl, óraketyegés, lassú váltás a vízcsapra,
amíből nem hullik más, csak a fájdalom, vissza
egy kenyérdarabra, ami láthatóan egyre jobban
összeszárad, közeli a félig nyitott fiókra, ahol kések
élükkel Krisztus felé fekszenek, végül újra óraketyegés…
brrr… zaklatott, mint a versed, ami nagyon jól sikerült!!
üdv
leslie
"A fiókban Krisztust bújtatok
élettelen késeim között"
ez a mondat jutott eszembe múl éjjel
úgy érzem, azt akartad írni, hogy, most éppen nincs miről.
nem helyes az ilyesfajta kifejezőezköz.
Cáfolj meg, sok szeretettel: pettyeslile
Szervusz pettyeslile!
Nem igazán érthető, amit írtál…
Egyrészt nem tudom, mit értesz "kifejezőeszköz" alatt, de remélem tudod, hogy nem egyenlő a mondanivalóval! (Olyan ez, mintha a fazekat szidnád, ha rossz a kaja…)
Másrészt nem számít, hogy mit akartam írni, de azt tuti, hogy nem, "hogy most éppen nincs miről." Javaslom, hogy olvasd el a címet és az utolsó versszakot mégeccer!
Köszönöm a kritikát, remélem, a későbbiekben még találkozom veled.