Gondolatban látlak, csókollak, erősen foglak.
Álmomban olyan szép, minden másként hat.
Átkarollak, és érzem, hogy egy vagyok veled.
Nem kell már semmi, csak te kellesz nekem.
Illatod érzem, mámora boldogságomnak.
A hazug idő nem mutatta meg az igazat.
Nem hittem neked és a szívemnek, ébredek.
Lassan, szárnyat bont és eloszlik a képzelet.
Buborék kérlek, maradj még velem.
Rózsaszínen tarts magasan engem.
Lágy szellő hűtse még forró testem,
Amit fáradtan, még rajtad felejtettem.
Súgd a hűtlen szavaidat halkan fülembe,
Közben mellemet érintve ujjaid hegyével,
Szuszogj nekem, ne hagyd, hogy feleljek.
Nézz rám és láss meg az arc mögött engem.
3 hozzászólás
Álmainkban minden megoldható…
A képzelet nagy úr! Kifejező lírai alkotás!
Puszim: Lyza
Szép vers,mellyel nagyon jól közvetíti az érzelmeit.Nekem az ilyen stílusú versek tetszenek igazán…:-)
Szépen álmodtad meg a szerelmet. Sokatmondó vers, nekem tetszett.
Szeretettel olvastm: Kata