Hú-ha, hát ez nem éppen vidám, de mint már annyiszor írtam, azt add magadból, ami fáj, ami jólesik, ami kikivánkozik.
Ültetni kell másikat. Épp tegnap vettem hat db kis muskátlit és átültettem őket egy nagyobb cserépbe. Így olcsóbb, mint ha szép nagyot vennék, Nagyon szeretem, ha ilyenkor az ablakpárkányomon virágoznak a muskátlik. Kint már lassan hervad a labdarózsa és nyilnak a rózsák és a bazsarózsák. Az egyik bazsarózsa bokor már a múlt évben se hozott egyetlen egy virágot sem. Nem tudom, hogy miben reménykedtem. Át kellett volna ültetnem még ősszel, mert most is csak levelei vannak. Hát a virágok már csak ilyenek és mi is hasonlíthatunk rájuk, de ahogy az ő helyzetükön is lehet változtatni, javítani, úgy a mienként is. Kívánom, hogy így legyen!
Hiába tudom, hogy hiába, minden tavasszal, minden ősszel egyfolytában ültetek, vagyonokat költök a kertre, és minél több virágot ültetek, annál kevesebb van /nem azért, mert nem öntözöm/, exponenciálisan nő a kártevők száma, amikkel nem lehet mit kezdeni. Régen örömöt okozott a kert, most már csak keserűséget és szomorúságot. Ez van.
“Vannak boldog könnyek, fájó mosolyok, mindig lesznek szerelmek, míg a föld forog. Az élet szép, de élni tudni kell, az élet egy harc és benne győzni kell!”
(Anatole France)
Igen,az élet egy harc!
Mint a virag; ha nem ´öntözik´elhervad!
Tudom.léteznek olyan szakaszok mikor mindent oda dobnánk!
Talán ez a versed is ilyen pillanatban született!
Mindenkinek vannak hasonló nehéz,kilátastalan percei,napjai!
A legjobbakat!
Szeretettel.sailor
Legyen szép napod!
Köszönöm az idézetet, nagyon szép. Régen a kertem nagyon sok örömöt okozott, olyan szép volt, hogy előfordult, még az utcáról is bekéredzkedett valaki, hogy megnézze. Az elmúlt években sajnos – nem azért mert nem öntöztem volna, minden nap, nyáron naponta kétszer öntözöm – már csak szomorúságot, keserűséget jelent, a hiábavaló harc mintapéldája. Sokszor érzem úgy, hogy az életem is az. Szép eszme, hogy győzni kell, de a vereség sokkal gyakoribb.
Köszönöm az együttérzést és a jó kívánságot.
Szeretettel:
Dona
Legyen szép napod!
Gyönyörűszép ez a vers…fájdalmas és mélabús.
A párhuzam amit közted és a virágok között vontál könnyelőcsalogatós.
Nem adhatod fel és itélhetsz mindent pusztulásra.
Emlékszel: “küzdj és bizva bizzál”-örökérvényű.
Hát igen. Eléggé fájdalmas. Köszönöm az együttérzést. Ez már csak így működik: egyik nap feladom, másik nap kezdem elölről. A küzdés még megy, a “bízva bízzál” már kevésbé.
6 hozzászólás
Hú-ha, hát ez nem éppen vidám, de mint már annyiszor írtam, azt add magadból, ami fáj, ami jólesik, ami kikivánkozik.
Ültetni kell másikat. Épp tegnap vettem hat db kis muskátlit és átültettem őket egy nagyobb cserépbe. Így olcsóbb, mint ha szép nagyot vennék, Nagyon szeretem, ha ilyenkor az ablakpárkányomon virágoznak a muskátlik. Kint már lassan hervad a labdarózsa és nyilnak a rózsák és a bazsarózsák. Az egyik bazsarózsa bokor már a múlt évben se hozott egyetlen egy virágot sem. Nem tudom, hogy miben reménykedtem. Át kellett volna ültetnem még ősszel, mert most is csak levelei vannak. Hát a virágok már csak ilyenek és mi is hasonlíthatunk rájuk, de ahogy az ő helyzetükön is lehet változtatni, javítani, úgy a mienként is. Kívánom, hogy így legyen!
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Hiába tudom, hogy hiába, minden tavasszal, minden ősszel egyfolytában ültetek, vagyonokat költök a kertre, és minél több virágot ültetek, annál kevesebb van /nem azért, mert nem öntözöm/, exponenciálisan nő a kártevők száma, amikkel nem lehet mit kezdeni. Régen örömöt okozott a kert, most már csak keserűséget és szomorúságot. Ez van.
Szeretettel:
Dona
Kedves Dona!
“Vannak boldog könnyek, fájó mosolyok, mindig lesznek szerelmek, míg a föld forog. Az élet szép, de élni tudni kell, az élet egy harc és benne győzni kell!”
(Anatole France)
Igen,az élet egy harc!
Mint a virag; ha nem ´öntözik´elhervad!
Tudom.léteznek olyan szakaszok mikor mindent oda dobnánk!
Talán ez a versed is ilyen pillanatban született!
Mindenkinek vannak hasonló nehéz,kilátastalan percei,napjai!
A legjobbakat!
Szeretettel.sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Köszönöm az idézetet, nagyon szép. Régen a kertem nagyon sok örömöt okozott, olyan szép volt, hogy előfordult, még az utcáról is bekéredzkedett valaki, hogy megnézze. Az elmúlt években sajnos – nem azért mert nem öntöztem volna, minden nap, nyáron naponta kétszer öntözöm – már csak szomorúságot, keserűséget jelent, a hiábavaló harc mintapéldája. Sokszor érzem úgy, hogy az életem is az. Szép eszme, hogy győzni kell, de a vereség sokkal gyakoribb.
Köszönöm az együttérzést és a jó kívánságot.
Szeretettel:
Dona
Legyen szép napod!
Drága Dona,
Gyönyörűszép ez a vers…fájdalmas és mélabús.
A párhuzam amit közted és a virágok között vontál könnyelőcsalogatós.
Nem adhatod fel és itélhetsz mindent pusztulásra.
Emlékszel: “küzdj és bizva bizzál”-örökérvényű.
Nagy öleléssel és elismeréssel:
M.
Drága Napfény!
Hát igen. Eléggé fájdalmas. Köszönöm az együttérzést. Ez már csak így működik: egyik nap feladom, másik nap kezdem elölről. A küzdés még megy, a “bízva bízzál” már kevésbé.
Köszönöm az elismerést.
Szeretettel:
Dona