Merengve fénylenek messzi csillagok
Alattuk az erdő dermedten ácsorog
Csend van síri, mozdulatlan minden
Csak a fagy reccsen éles intelemmel
Néha fény villan
Pár vadállat, riadtan illan
Az úton át
Sápadt hold szór foszló sugárt
Elszórtan lapulnak romos tanyák
Vackukban megbújva didergő kutyák
Már a szélnek sincs szava
Éberen figyel a téli éjszaka
5 hozzászólás
Tetszik. A negyedik sor végével kicsit elégedetlen vagyok, de összességében jó kis életképet alkottál.
Üdv: Klári
Köszönöm az értékelést.
Bár törekszem, de az elégedettséget elérni…
Üdvözlettel, Zsenál
Tetszik!
Most is csak az ékezetekkel van bajom. Ez,hogy bajom talán túlzás. Tudod, vagy legyen vagy sehol ne legyen.Szerintem, de a vers a tiéd,te írtad.
Aztán mindenki olvassa érzése szerint.
Szeretettel üdv:hova
Köszönöm az érdeklődésed. Ígérem a jövőben gondom lesz az ékezetekre.
Üdvözlettel, Zsenál
Nagyon szép vers 🙂 Nekem (bár nem vagyok profi) teljesen érezhető a hangulata 🙂