Fényes szelek csillogása megül a vállamon.
Kopog az élet, mit a megalvó idő vár nagyon.
Rózsaszár szökken, tövis és vaskarom.
Kék tenger felhőjén, az Isten ül, egy kis padon.
Megrekedt sikoly szárnyal az alkonyon.
Képzeletem kioson a csukott ablakon.
Kis angyal mélázik, de gondolom, álmodom.
Falakra vésett szavak a házakon.
Fekete ruhás kislány, sétál át a városon.
Mélységek kristályfényének, magamat átadom.
Tengertükör holdjában, varázsló kezében hatalom.
Tudod, hogy menekülj, itt van az alkalom.