Olyan vagyok, mint mesés őszi alma,
Kívülről fényes és guszta.
Csak a természet látja, hogy belül,
Lelkemet csúf féreg rágja.
Talán, ha erős leszek, túlélem.
S tündökölhetek még sokáig,
A derűs napsütésben.
Vagy mint őszi alma a hideg előtt,
Leessek a földre.
S rothadt belsőm kifröccsen,
És szétterül a földre.
2 hozzászólás
Nagyon jól fűzted a sorokat. El tudtam képzelni, és megfogott. A látszat mint tudjuk néha csal. De a végeredmény nem minden esetben annyira lehangoló.
Gratulálok, szép munka.
A.
Kedves Angelface!
Nagyon szépen köszönöm az értékelésed és véleményed! Örülök, hogy a művem elnyerte tetszésed.
Üdv. Ferike