Rám zuhan hirtelen lángot okádva ,
kéjesen tépi meg álmaim virradatát
csontjaim fájdalmas kínt kiabálnak
két szemem mérgesen húzza helyéről a láz .
Nem tudom mér’t vagyok görcsbe csavarva
száz kutyaként morog rám a megőrült világ
testem a vírusok dús lakomája
néha nap úgy hiszem, nem fogok élni tovább .
6 hozzászólás
Hűha… de bele tudtam élni magam
bár szerencsére engem évek óta elkerül az ilyesmi… 
Magát a verset szépen "odatetted" az ütemhangsúly szempontjából is – sőt, szerintem illeszkedik a témához ez a "lüktetés" -, és a szavakat is igen jól megtaláltad hozzá. Nagyon jó(pofa) kis költemény!
Üdv. M. W.
Köszönöm Mona ! Kerestelek a lapodon hogy megismerhesselek, de csak a hozzászólásaidat láttam. Várom a műveidet is. Szükség van itt minél több értő és érző szóra. üdv. fefo
Szia Kedves fefo!
Szégyenlem, rég jártam nállad:(
Most viszon aggódom!
Nagyon megfogtad e versben a lázas állapot rettenetes Kínját. Jó, hogy a képen csodás életteli mosoly van arcodon, és ez azt bizonyítja, hogy csak ámeneti a helyzet.
Vigyázz magadra, ne hagyd, hogy a vírúsok legyőzzenek.
Kalapkúra ajánlott:))))
Puszillak szeretettel: marica
Szia Drága Marica! bevallom mostanában ritkábban járok erre (csak azért nem jelntkezem ki,mert mindig elfelejtem a jelszómat de ne mondd meg senkinek !) Való igaz hogy elkapott az influenza és tényleg személyes tapasztalatból írtam a lázról. . De nem kell aggódni értem már legyőztem a bajt, csak az öregséget nem tudom lebírkózni, A végén még kifog rajtam . Ölellek fefo
Kedves Fefo! Nagyon szívesen! Igen, jól látod, "csak" olvasónak regisztráltam… bár megtehettem volna, hogy ez másképp legyen
Egyelőre jól érzem így magam – talán majd egyszer 
Üdv. M. W.
Nagyon jól ábrázolod a betegséget, a kép is találó hozzá.
Szeretettel: Rozália