Lehunyt pilláim mögött
játszik velem a láz.
Nyerni akar…
A verejték, mint harmat a fűben,
óvón betakar.
S, mintha nem lenne közöm
a fényes, csicsergő világhoz,
elrabol és gúzsba köt az álom.
Hullámzik a tudat,
mint délibáb
mulat a megfoghatatlanságon.
2 hozzászólás
Szia Tímea !
Nagyon szép ez a versed, nagyon tetszett.
Szeretettel: Zsu
Kedves Timi!
Ez jó vers. Akár sorskép is lehetne. Nekem pontosan a lázas állapot ugrott be róla.
Ági