Bársonyos est leplére szállt az éji lepke
kecses táncát járja, repked ott kedvére,
az éj hátán útnak indul egy forró lehelet
izzik a vágy, s messzire száll a képzelet,
nedves tenyér bőrselymemnek fátyolán
falat kenyér bíborvörös testem hajlatán
megváltásként ér egy bizsergő érintés
még akarom ! őrjítsen még a szédülés.
Lázas szenvedély, bőröm hevülve pirul
lassacskán az éjszaka is szemlesütve virul
a csillagok még játszanak az ég kötényén
mindent látni akarnak a redőnyök résén
de felsír lassan a beteljesült részeg vágy
szeretleket ír ujjaival a színes virágágy
a lepke is csak megrészegülten szállva
hull a magasból meztelen vállunkra.
6 hozzászólás
Versedben egy hevesen forró-serelmes nyári éjszakát lebbentettél elém.
Izgalmas és szépen megfogalmazott a versed.
Szeretettel: Kata
Köszönöm kedves Kata 🙂
A legszebb benne, hogy át is éltem ezt a nyári éjszakát:)
Szeretettel : Susanne
Miért is nem olvastam hamarabb. 🙂 Kár, de most nagyon örülök, hogy megtettem.
Olyan lágy ez a vers, és oly simogató mint a selyem. Visszafogott, csöppnyi erotika…
Nagyon tetszett kedves Susanne. 🙂
Gratulálok!
pipacs
Kedves Pipacs !
Nagyon szépen köszönöm elismerő szavaidat, megtisztelő hozzászólásod 🙂
Szeretettel: Susanne
Úgy vélem, az ilyen versekhez nem mernek írnia férfiak, én mégis venném a bátorságom:
megmondom őszintén zavarban vagyok, mert úgy vagyok, mint azok a bizonyos csillagok a versedben….az egyik legszebb rész, meg a színes virágágy, meg a meztelen vállra hulló lepke.
decensen fülledt…romantika és heves vágy keveredése
picit pirulok, de a csillagom mindent elárul
szeretettel: Cal
Kedves Cal!
Én viszont nagyon örülök, hogy mint Férfi, mégis idetaláltál és megtiszteltél véleményeddel !
Szeretettel: Susanne