magányos azóta minden egyes napom.
Egyedül ülök a szobámban és várom,
mikor telik el a hónap, méghozzá három!
Nincs, ki rám nézve azt kérje: "mosolyogj",
az órák "csakúgy" telnek, minden oly' monoton.
Üresek a délutánok, hétvégék és esték,
a szomorúságot arcomról nem fedi el a festék.
Hiányzik a Dunapart ahol üldögéltünk ketten,
hiányzik a tornaterem és az hogy táncolj velem!:)
Nincsen kinek hamburgert vegyek,
nincsenek már pizzahegyek,
ha ezt mind egyedül megenném,
olyan lennék, mint egy kitömött tehén,
s hogy utánad mennék, felszállnék egy gépre,
csodálkoznának, hogy katasztrófa a vége.
2 hozzászólás
Ez a kis bohókás-komoly vers nagyon szépen szól a barátságról. Vannak benne klassz sorok, de csiszolgathattad volna még néhány helyen, talán még ettől is jobban sikerül, bár szerintem ez egy a "csakjöttésleirtam" kategóriából. Üdvözlettel Era
Köszönöm:) Nem szeretek túl sokat csiszolgatni és rágódni rajta mert abból mindig csak az van hogy már nagyon túlbonyolítom:P Az összes versem "csakjöttésleirtam" kategóriás pont ezért:) De örülök, hogy ennek ellenére tetszik:))