Legyen egy csoda az élet,
Legyen ma egy vétek,
Legyen ma egy álom,
Legyen holnap, amire vágyom.
Ragyogjon a sötétben,
Önmaga apró fénykörében
Egy gyönyörű mosoly,
Mely bár félénk, komoly
Szándékkal született a világra,
S a szívem borult vele virágba.
Legyen egy nevetés dallá,
Váljon egy szó gyenge harmattá.
Éledjen egy gyémánt tükörfénye,
Mikor a jövő tekint két szemébe.
Remény kergesse a vágyat,
Ölelés ölelje karjába a fáradt
Tegnapot, mát és holnapot,
Szeretet szeresse azt, amit elhagyok.
Legyen minden perc ajándék,
Legyen csak egy játék
Minden égi pillanat,
Legyen szent szép, ami itt marad.
Legyen holnap, amire vágyom,
Legyen a ma egy álom,
Legyen a ma egy vétek,
Legyen egy csoda az élet.
4 hozzászólás
"Szeretet szeresse azt, amit elhagyok" engem ez a sor fogott meg igazán. 🙂 Ez nagyon tetszik ez a gondolat. A vége is jó lett, ötletes.
Szerbusz!
Nem tudom, lelkednek mely része dúdolta életre ezt a verset, de nagyon tetszik.
Gratulálok, mert szépet és őszintét alkottál.
Üdv: Áfonya
Nagyon szépen köszönöm a véleményeket!
Reményhez!
Nagyon tetszett a vers. Egyszerű, mégis megfogó.
"Váljon egy szó gyenge harmattá." – Félek, hogy a hozzászólás is csakegy gyenge harmat lenne, mert bizony elgyengített a vers, még ha csak egy pillanatra is. Jól esett!
Köszönöm.
Üdv!