Hogy mondjam el neked, hogy úgy kívánlak,
Mint a szomjhalál előtti utolsó korty vizet,
Engedd át magad a tiszta lángú vágynak,
Kéjtől remegő ujjaim hadd érintsenek,
Hadd barangoljam be duzzadó férfitested,
Égő ajkad leheletem hadd tüzelje tovább,
Vágyaim forrását csalárdul kilested,
És megvártad, merek-e lenni az ostobább,
Nem bírok élni tested parázsló hője nélkül,
Lépj közel, míg e vonzás összetart,
Úgyis érzed te is, hova visz ez el végül,
Hol fog összeérni a tenger és a part,
A végtelenben az ég s a kék víz egybeolvad,
Feszülő testtel te is így zuhanj belém,
Valódi vágyaid őrjöngve-súgva mondjad,
Míg átadom magam, és leszel az enyém,
Legyen úgy most, ahogy csak te akarod,
Sóvárgásunk egymásban múlik csak el,
Ahogy véremig hatolva mormogó dalod
Bennem mélyre lüktet és új életre kel.
6 hozzászólás
Kedves Miléna!
Ez egyszerűen remek lett!
Tetszik a dinamika, a humor, és hogy az érzés művészi megjelenítése emeli a heves, mégis a jó ízlés határain belül maradó tüzes erotikát!
Örülök, hogy erre jártam!
Köszönettel: Gabe
Köszönöm hogy olvastál, Gabe, örülök hogy tetszett!
Szeretettel Miléna
Szia Miléna! Ezúttal is nagyon jó verset hoztál! Élmény volt olvasni! Üdvözlettel: én
Örülök hogy ismét nálam jártál!
Szeretettel Miléna 🙂
Kedves Miléna!
Az ilyen vers számomra a legimádnivalóbb. Ez most tökéletesen, ragyogóan összeállt benned, formailag és tartalmilag.
Nagy kedvenc lett első olvasásra.
Üdv. Tamás
Örülök hogy tetszett és köszönöm hogy olvastad! 🙂