Ha lehet úgy szeretni…
Hogy könnybe fagyva ülsz az üvegen,
S csak egy gondolat folyik végig
Vörösre sírt szemeden…
…Akkor szeretek…
Ha lehet úgy szeretni…
Hogy térdre rogyva szenvedsz,
S kéred a magányt pusztuljon
Miközben érted hív a vágy…
…Akkor szeretek…
Ha lehet úgy szeretni…
Hogy minden pillanatban kereslek
S míg éltem él, sosem feledlek…
…Akkor szeretek….
Ha lehet úgy szeretni…
Hogy szemed ragyogása velem él,
S hangod, mint éneklő éj
Csak nekem zenél…
…Akkor szeretek…
Ha lehet úgy szeretni…
Hogy Te nem vagy itt velem,
S eme meggyötört testben
Nem vagy, nem vagy itt nekem…
…Akkor szeretek…
Bár lehetne úgy szeretni…
Hogy szorítlak, ölellek,
S csókokkal karomközt
Többet el nem engedlek…
…Akkor szeretlek…
2 hozzászólás
Kedves Ateryou!
Nagyon mély szerelmi bánatot írsz le a versedben, ismerem az érzést, hogy egy dolog tehetne boldoggá, de azt sohasem kaphatod meg. Nagyon átjön minden sora. Szeresd őt örökké, és ne gyűlöld meg soha, de ha kell, engedd el, és add olyannak a szívedet, aki megédemli.
Szalai Mihály
Kedves Mihály!
Köszönöm a soraidat. Tényleg nagyon jól átérzed a versem lényegét. És megfontolom a tanácsodat, bár nem könnyű.
Köszönöm
Atreyou