Lelket adok, lelket veszek
lélekáron. Kufár vagyok,
csal a mérleg. Jézust várom.
Kérje számon, templomában
mit keresek, kit kísértek?
Ha nem jön is, kész az ostor.
Örömömből, bánatomból
magam fontam. Magam vére,
magam vétke szárad rajta,
szárad rajtam. Mindörökre.
Lélekkufár
By szilkati
2 hozzászólás
Szia Kati! 🙂
Úgy látom, eddig elkerülték ezt a versedet, pedig nagyon jó gondolatok vannak benne, mint mindig.
Jó kis tükör ez mindenkinek, érdemes belenézni – komoly lelki tükör.
Köszönöm, hogy olvashattam. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Jól írtad, valóban lelki tükör, amibe érdemes időnként belenézni. Én szinte állandóan magam előtt tartom, talán ezért is van, hogy elég lehangolóak, amiket írok.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati