Barangolok dűlőutakon, mezőkön,
hol gyermekként szökelltem
mint egy őzgida,
az útszéli fák mindegyike köszön
a régi ismerősnek: egy volt kisdiák,
suttogják tova…
Ébredni akarok, látni, hallani!…
Nem szól senki, csend mindenütt,
hánykódom párnámon,
pókhálófonalba ütközöm,
lángnyelvek nyaldossák arcomat,
szomjas sóhajtás-özön…
jéghideg lehelet,
gomolyog valami borzongás, ködös…
… fakuló idő
csapong, regél, könyörög…
… sikítok…
útszéli fa gyökér-karjai közt
egy hajdani gyermek nyöszörög.
Léleksikoly
By Kőműves Ida
16 hozzászólás
Bizton állíthatom drága Ida, hogy értelek, de nem szoktad ennyire kiönteni a lelkedet, ilyen fájdalommal. (még szerencse, hogy álmodban)
" … sikítok…
útszéli fa gyökér-karjai közt
egy hajdani gyermek nyöszörög."….csodás sorok!
Szeretettel ölellek: Ica
Kedves Ida!
Csendesen, de nagyon mélyen hatott rám a versed…
Szeretettel: Mónika
Csendesen megköszönöm, kedves Mónika!
Szeretettel
Ida
Drága Ica, az az érzésem, hogy ez valódi léleksikoly volt…
Köszönöm látogatásod és elismerő, biztató soraid.
Szeretettel ölellek
Ida
Gyönyörű és fájdalmas látomás ez a vers. Talán az eddigi legszebb darabja a "múlt" verseidnek. Köszönöm! 🙂
Üdv: István
Én köszönöm neked, István!
Jól estek soraid.
Üdv. Ida
Kedves Ida!
Nagy bajban vagyok, mert érzem a versed, és mégis nagyon nehezen fogalmazom meg amilyen hatást gyakorolt rám. És ami az érdekes, hogy mindez benne is van a versedben. A sikoly, a kétségbeesettség, az emlék ami álomszerű és fájdalmas is.
Azt hiszem könnyebb azonosulni a verseddel, mint írni róla. Az biztos, hogy nagy hatással van az olvasóra.
Szeretettel
Zoli
Valóban, ott téblábol a bizonytalanság a versben is, ahogyan soraidban is érzem…
Annál inkább köszönet érte.
Szeretettel
Ida
Drága Idám !
Fájdalommal telt ez a versed, mégis gyönyörű képekkel írtad meg.
Remélem nincs semmi komolyabb baj ?
Nagy ölelésem: Zsu
Drága Zsu, csupán egy fájdalmas, gyönyörűséges látomás…
Talán ezt a kettősséget érzed Te is a versemben.
Köszönöm kedves soraid.
Ölelésem
Ida
Drága Ida!
Valóban érzékelhető, hogy a lélekig hatoló sikoly valami megrázkódtatásról szól. Versedben ezt érzékelhetted. Nekem is vannak álmaim, amelyek ilyet váltanak ki. Én is remélem, hogy semmi baj, csaupán egy álombéli emlék hozta ki.
Szeretettel: Kata
Semmi baj, drága Kata, csupán csak ott jártam, ahol már régen nem járhatok…
Gyönyörűséges, egyben fájdalmas is volt, azt a momentumot próbáltam rögzíteni.
Köszönöm aggodalmaskodásod és kedves soraid.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Pedig milyen jól indult ez az álom, aztán rosszra fordul minden… Valahogy a mai létet, az életünket látom benne. Ahogy megszületik az ember és azt gondolja, hogy milyen jó, könnyed, vidám az élet. Aztán ahogy növekszik, önállósodik jönnek a gondok, az egyedüllét, magány. A gondokból pedig több és több. Aztán ki hogy veszi az akadályokat. Nagyon jó vers, összetett gondolatokkal, múltidézéssel, érdekes mondanivalóval. Üdv. Szilvi
Köszönöm szépen, kedves Szilvi. Örültem jöttödnek.
Jól látod, csak a gyerekkor lehet gondtalan, azután küzdelem az élet…
Üdv. Ida
Bármilyen szép is volt a múlt, a jelenben kell élnünk. Bár a költészet csodája az, hogy közel van az álomhoz, visszaidézheti a múltat, szép szavakkal rímekkel. Úgy, ahogy versedben is történt. Szeretettel olvastam. Ági
Köszönöm, hogy itt jártál, kedves Ági, és itt hagytad kedves soraidat.
Üdvözöllek szeretettel
Ida