Rómeó vérzik ezer sebből,
Szürkül a világ az őrülettől,
Júlia szerelme az ördögé lett,
Eldobta magától a mérget.
Szeretetből születtünk pokolba,
Amit kaptunk az ördög, hozta,
Hiába megváltás a halálba,
Életünk veszik homályba.
Amíg mások szektába járnak,
Mi áldozunk a másvilágnak.
Eltűnt a béke szívünk párnája,
Elveszett a vastag bibliába.
Eretnek vagyok? Éppen ember.
Szavakból áradó tettekkel.
Artikulált hangon azt mondja,
Lelke szépsége a saját gondja!
Adjon csókot, akitől várod!
Keresd a szemében, meglátod.
A bűntudattól ne fuss nyomorba,
Így lesz mégis lelkedre gondja!
Kinek gondja lelkem súlya?
Ha nem érted próbáld meg újra!
Magadban ne a hitet keresd.
A kitartásodat feszegesd!
Végtelenség ágyában fekszem,
Újra születhetnék ezerszer!
Felébredni pokolból pokolba.
Lelkem súlya kinek a gondja?