Lelkem szilaj folyó felett..

Lelkem szilaj folyó felett..,

reszket alkony, zsibbadt leszek,

fáj az égi szivárvány,

megbocsátó, megbocsát…

Partra álom, partra téved

bontva erdőt, messzeséget..

Éber, járó fátyol felett,

napfény lesz a köd kerevet..

Fehér puha köd-patyolat,

vatta, foszló tiszta tudat.

Halkan súgd a hangot, kérlek,

nézd, az erdő csendje, téged

sárga bársonnyal cirógat,

levél hull a jó folyóba..

Apró tutaj ringatója…

Valaki a fákat nézi,

Vízbe’ hal és béka-bébi.

Hálóját az ősz kihúzta,

hallal kél a téli útra.

Avar halmokon taposva,

zörgő erdőben csapongva,

lassan minden levélkelyhet

megkóstol a szél-lehelet.

Ősz kortyol a sárga borból,

mustja édes, lángja bordó,

vén kalapja: fenyő zöldje,

feje harmadáig szőke.

Aztán vörösbe virágzik,

színe kint az éggel játszik.

Őszi fények erdejében,

háló pókja csillan éppen

esőcsepp a potrohán,

benne táncol…

szivárvány..