Életem medréből egy zűrös éjjelen
folyóként kilépett lelkiismeretem.
Csak száguldott, magával sodorva mindent,
mit valaha mások ellen elkövettem.
Bűnös uszadékom lassan hátrahagyta,
vérrel mosott iszapom egymásra rakta.
Csiszolt kövekből apró szigetet formált,
rajt' üde zöld dombokat s magas hegy ormát.
Ott lakom most én, világból kitaszított,
hogy tehessem a jót, mire Ő tanított.
Idővel új élet hajnala virrad rám,
s hittel hiszem, nem lesz e földön több csatám.
Lelkem templomában megkondult a harang,
és nincsen már bennem félelem, se harag.
Szívemben békesség és szeretet honol,
Isten szent szigetén megleltem otthonom.
12 hozzászólás
Kedves Borostyán!
Nyugalom és békesség árad a soraidból… és a felelősség is, mert ahhoz, hogy valaki belássa, hibát követett el, bizony nagyon felelősnek kell lenni… és szeretet is szükséges hozzá, ami az én meglátásom szerint benned bőven van.
Szép, harmonikus vers, gratulálok 🙂
Üdvözlettel: barackvirág
Kedves Barackvirág!
Istennek hála, végre valóban megtaláltam a nyugalmamat és békességemet… na és persze szeretethiányban sem szenvedek:) Köszönöm elismerő szavaidat!
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Ez aztán csodálatosra sikeredett! csak gratulálni tudok!
üdv.:
hamupipő
Kedves Hamupipő!
Köszönöm, hogy ismét nálam jártál:) Örülök, hogy tetszett a versem.
Üdv: Borostyán
Lelkiismeretünktől háborgattatva rátalálni a lélek nyugalmára, ez az igazi ajándék.
Rozália
Kedves Rozália!
Köszönöm, hogy olvastál. Örülök, hogy megértetted versem mondanivalóját:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Versedben sugárzik a szeretet. Igen, magunkban kell megtalálni a lelki harmoniát!
Gratulálok, Neked sikerült!
Barátsággal Panka!
Kedves Panka!
Különös, hogy szinte percre egyszerre olvastuk egymás írásait:) Köszönöm, hogy ismét nálam jártál:) A lelki harmónia talán a legfontosabb az ember életében, minden egyéb, ami jó, abból fakad.
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán mély gondolatok a szeretet jegyében. Gratulálok. 🙂
Kedves Györgyi!
Köszönöm kedves szavaidat!
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán! Nagyon szép önvallomás a versed, és tetszik az egész, de engem a vége különösen is megérintett: "Lelkem templomában megkondult a harang". Az éginek és a földinek a találkozását jelenti számomra ez a sor.
Kedves Arany!
Nagyon ráéreztél, ugyanis ez a sor született meg először a fejemben (vagy tán a szívemben), és köré írtam a többit. Köszönöm, hogy ismét olvastál!
Üdv: Borostyán