Lelki béke

Odakünn az utcán, nyüzsgés, vad zsivaj
Lelkemben vihar, hatalmas zűrzavar.
Lassan sétálgatok a vizet bámulom.
Magamban a képet lassan össze rakom.

Csak megyek előre, nem tudom hova
Üres a lelkem, mozgásom tétova.
Hatalmas épület, hűvös nyugalom
Átjárja testem, s én kábán hagyom.

Belépek az ajtón, templomban vagyok
Hogy kerültem ide, magam sem tudom.
Mély levegőt veszek, száll a sóhajom
Édes Istenem! Hát újra itt vagyok!

Elhoztam neked , háborgó lelkemet
Itt vagyok, segíts! Gyógyír vagy nekem.
Betértem hozzád,s hallgatom a csendet
Melyet a lélek csak itt hallhat meg.

Telnek a percek, az idő pereg
Eltelik a nap, s én csendben figyelek
Kapun kívül maradt, minden mi megzavart
Lelkem itt nálad nyugalomban van.

Nézem a freskót, az arany szobrokat
Az oltáron lévő angyalokat.
Ártatlan tisztaság, a könnyem potyog.
Nem baj ha sírok, lassan megtisztulok.

Időnek itt most, nincs jelentősége
Elraktározom szívembe e képet
Templom milliöje új erőt ad nekem
Tudom ha elmegyek, mindig velem leszel.