Lelkünk összeér, s elhagyjuk a Földet,
Nem kell, hogy közben megérintselek:
A múló csoda szakadékba görget,
A test vágyai elszédítenek.
Ne kérd, hogy ígérjek, s csókoljalak,
Ne fogadj terhelő hűséget:
A kötések csúnyán felbomlanak,
S utána csonkító tűz éget!
Legyen még köztünk becses e varázslat,
Szemed melegsége páratlan kincs,
Szavad véget vet a rideg halálnak,
Mosolyodtól nyílik minden bilincs!
Veled izgalmas és derűs a világ,
Rejett szépségét általad fedezem fel.
Ritka jóságodért mondok egy imát,
Nem hiszem, hogy hatalmasabb szerelem kell!
Csodálom tartásod s a világnézeted,
Ahogy nemes és tiszta tettekkel alkotsz.
Tisztelem a feltétlen igényérzeted,
S hogy az erkölcs törvényét mindig betartod.
Néha elfog a kísértés, hogy átöleljelek,
Úgy vigasztalnálak a sürgető gondban,
De sajnos nem tehetem meg, hogy túl közel legyek,
Ám szíved a szívemben szilárdan ott van!
Bár láttalak régen, nem ismertelek,
Gazdag lényed ma a legragyogóbb álom.
Nem tiltakozom, ha már más férfit szeretsz,
Te maradsz titokban a nőideálom!
71 hozzászólás
Nagyon szépen körüljárod a reménytelen, plátói szerelem szépségét, és ez tárgyilagos szemléletedet egészen romantikussá teszi! :)))
Szia Tamás! 🙂
Jaaajjjjj, a leki szerelem nem ilyen. 🙂 Sokkal mélyebb, mint bármi más, pótolhatatlan. 🙂
Nézegettem a sorokat, tudom, kritikát vársz, ezért megteszem. A sorkezdő nagybetűk szerintem nem mindig kellenek, inkább csak akkor, ha új mondat indul.
Az első két szó nagyon tetszett, mert ilyenkor így szokott történni. Azt hiszem, fiatalságod hozadéka, hogy másként látod a dolgokat, mint én, de bizony az igazi lelki szerelem többet ad, mint bármilyen testi érintkezés. Persze én nő vagyok, valószínűleg ezért gondolkodom így. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia!
Nagyon tetszett a megfogalmazása, ennek a lelki szerelemnek. Józan, tiszta, értékekkel magasan teli.Érződik a tisztelet. Köszönöm, hogy olvashattam.
Szeretettel:Selanne
Nagyon szépen köszönöm Selanne!
Örülök, hogy tiszteletet érzel a sorok mögött.
Tisztelet nélkül nincs szerelem, csak beteg és elvakult testi vonzalom.
Ezt a szabályt bár régen ismerem, a gyakorlatban mégsem tudtam mindig alkalmazni.
Rettenetesen bánom, amikor türelmetlen, durva és tiszteletlen voltam a párommal szemben.
Üdv.:Tamás
Azt hiszem jerry ez a legerősebb kötelék két ember között, főleg akkor, ha a másik is így éli meg az érzést. A legtöbben mégsem keresik/várják meg a lelki társukat, mert a "testük" sietteti őket, és ez a hiba szinte mindig végzetes. Általában unalomba és meg nem értésbe fulladva ér véget és lehet keresni valaki mást és…kezdődik az egész előről.
Tudod, szusi, ahogy idősödöm, egyre inkább hiszek az "Egy" törvényében.
Az embernek egy anyja, egy hazája, egy istene, egy esélye, és ki kell mondani, csupán egyetlen szerelme van. Vonzalmat lehet akár százmillió nő vagy férfi iránt is érezni, igazi, "lelki" szerelmet csak egy valaki iránt.
Teljesen egyet értek veled: sokan csak a testükre hallgatnak, minél hamarabb csillapítani akarják a nemi éhségüket, ezért sohasem találják meg az "ideális" személyt.
És azt hiszem, ha valaki gyávaságból elmulasztja vagy önkéntesen lemond róla és hagyja elveszni a lelki társát, az egész életében vergődni fog, soha, sehol nem fogja megtalálni a boldogságot.
De hát magyarázhatok én, ha a gyávaságot nem tudom magamban legyőzni!
Köszönöm az értékelésed.
Üdv.:Tamás
Érdekes vers! A címe, és amit és ahogyan takar! Lelki barátságról hallottam, ám lelki szerelemről még nem hallottam, vagy csak nekem nincsen 🙂
szeretettel-panka
Kedves Panka, lehet, hogy a fogalom-meghatározásom nem pontos.
Egy olyan személyre gondoltam, aki annyira kedves, értékes és tiszteletreméltó, hogy kár lenne a testtel beszennyezni. Ilyen értelemben talán van "lelki szerelem".
Mégis ő az "igazi", ha létezik ilyen.
Köszönöm szépen.
Üdv.:Tamás
Kedves Irén!
Igazán örülök, hogy így látod.
Ennyi romantika még belefér.
Köszönöm.
Üdv.:Tamás
Kedves Jerrynostro!
Igazán szép vers! Gazdag érzelmekkel!
Barátsággal:
Adrenalin
Köszönöm szépen, kedves Adrenalin!
Üdv.:Tamás
Szia Kankalin!
Teljes mértékben igazad van, én is pontosan úgy gondolom, hogy a szerelemnek ez a válfaja a legmélyebb és semmivel nem lehet pótolni.
Csak tudod, ezt versben nem lehet kifejezni. A szavak elégtelenek. Az ember az egész életével "vall" szerelmet: minden cselekedetével és érzésével, nem egy egyszeri verssel vagy szóbeli vallomással.
Szerelmes verset írni azért nagy kihívás, mert teljesen soha nem lehet szavakba önteni azt, ami egy ember lelkében lejátszódik. Már ha a költő a szokásos közhelyeknél és sablonos gondolatoknál többet akar közölni. A mélység megmutatásához kivételes tehetség kell, nagyon kevesek képesek rá. Nekem sem sikerül. Tulajdonképpen csak egy egyszerű versikét akartam írni, ami talán egy kicsit szép is.
Szia Tamás! 🙂
Hallottad a hatalmas koppanást? 🙂 A nagy kő lezuhant. Amikor elolvastam itt önmagam, majdnem falba vertem a fejem, mert nem akartalak megsérteni, akkor ez lejött neked. 🙂
Egyébként igazad van, nagyon nehéz "mély" verseket írni. A nagy kezdőbetűkről tartom a véleményem. 🙂 Illetve nagyképűség azt mondani, hogy a vélemény a sajátom, mert én is úgy tanultam valakitől. 🙂 Vedd úgy, hogy megosztottam veled. Egyébként fejlődésed kristálytisztán látható, kedves kolléga! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Nem, te engem semivel nem tudnál megsérteni.
Kiismertelek annyira, hogy tudjam, minden kritikád jóindulatú és építő.
Akinek van egy kis önkritikája, egyébként sem sértődhet meg más véleményén.
A fejlődés elismerése másoktól mindig örömteli érzés, de szerintem ez szinte minden alkotótársunkról elmondható. Jó közegben könnyű gyakorlatot szerezni. Bár a "vers mindig ugyanaz marad".
Köszönöm szavaid, kedves kolléganő!
Üdv.:Tamás
Üdv.:Tamás
A szerelem azért egyedülálló, semmihez sem hasonlítható érzés, mert még soha nem tudták definiálni, ahogy azt sem lehet meghatározni, egy embernek hogyan kell szeretnie a társát.
Nem is érdemes vitatkozni rajta, hisz mindenki másképp érez. A lényeg, hogy minden ember a maga egyéni módján, de őszintén és önzetlenül tudjon szeretni, amennyire lehetséges. A rajongásnál, a megszállottságnál sokkal értékesebb a tisztelet és a különbségek elfogadása.
Biztosan vannak pontok, amiről egészen más az álláspontunk, de ez így természetes, hisz különbözőek vagyunk, és egyáltalán nem gondolom, hogy mindenben nekem van igazam.
Egyébként nagyon örülök, hogy hosszabba megosztottad velem a véleményed.
A nagy betűs soroknak nincs igazi jelentőségük. Csak próbáltam a szabályokat követni versírás közben: azonos szótagszám, egyforma rímképlet, és így a nagybetűs sorok is megmaradtak.
Köszönöm szépen a hozzászólásod.
Üdv.:Tamás
Szia Tamás!
Vonzott a cím.Tényleg van benne hiba, ahogy írta Kankalin.Az én versemben is sok hiba van.
Nem kritika.Inkább csak észrevétel.A rímképlettel nem is foglalkoztam.Ne haragudj 🙁
A tartalom viszont jó nem hétköznapi ezért tetszik.
Üdv:Ági
Van lelki szerelem. Csodálatosak soraid. Azonosultam soraiddal. Köszönöm.
Szia Ági!
Persze, hogy van benne hiba. A tökéletesség nem a hétköznapi halandókra jellemző tulajdonság. Ezért szeretem, hogyha konkrétan elmondják, ki milyen hibát vett benne észre. Ezáltal én is sokat tanulok.
Nyilván nem elég választékos és költői a stílus, a ritmus se mindenhol pörgős, a rímek se simulnak oly szépen egymáshoz, mint a gerlepárok hűvös, nyári éjszakákon.
Ez egy igen bugyutácska szerelmes vers, de néha ilyet is kell írni.
Minden érzés butyutává válik, ha az ember megpróbálja kinyilatkoztatni.
A legfontosabb, hogy legyen Múzsa. Az se baj, ha plátói, mert ha két embernek köze van egymáshoz, előbb-utóbb úgyis összehozza őket a sors.
Köszönöm a kritikai észrevételeket és hogy olvastad a versem.
Üdv.:Tamás
Én köszönöm, kedves Mucilány, hogy megtiszteltél kedves soraiddal.
Jól esett.
Üdv.:Tamás
Szia! Én most kritikát fogok írni, remélem nem haragszol meg! A vers úgy kezdődik, hogy "lelkünk összeér" míg száguldunk a világűr felé, stb. Nos sztem, két lélek nem tud összeérni (már ha van lélek) összeérni csak anyagi dolgok tudnak. Emiatt a többi se jó, a szem melegsége, a szavak, a mosoly stb. Így nem jön át! Bocs, én
Nos, én azt gondolom a lelki összeérésről, hogy nem is kell ahhoz szerelem, sem semmilyen különleges érzelmi kötődés, még csak szárnyalás sem, hogy két ember lelke összeérjen.
Ha nem csak értem, hanem a lehető legnagyobb mértékben érzem/átérzem/magaménak érzem valaki megfogalmazott gondolatait itt, ezen a helyen, akkor máris összeért a lelkünk, pedig személyesen még csak nem is ismerjük egymást. Ez az egyik legegyszerűbb forma.
Na, ja. De ezzel két probléma van. Az egyik: banális dolog arról beszélni, h "összeér" a lelkünk, vagy találkozik a lelkünk. Olvasom, s nem tudok mit kezdeni vele, mert nem tudom magam elé képzelni a képet. Te például el tudod képzelni képileg a szitut? Repül a lelked a világűrben, a szeretett férfi lelke a te lelked mellett rpül, s időnként a két lélek "összeér" Lelet, h bennem van a hiba, de én ezt így nem tudom elképzelni! A másik probléma a logikai fonal, de erről már írtam. Abban viszont minden hozzászólónak igaza van, hogy tiszta szép érzelmekről szól a vers! -én
Bödön, milyen jól elpolemizálunk jerry verse kapcsán, de ez szerintem nem rossz, sőt!
Naszóval: Vannak dolgok, amit csak érezni lehet, megfogalmazni csak nehezen, gondolok itt a végtelenre pl, vagy akár a szerelemre, barátságra vagy a halálra.
Aztán vannak dolgok, amit ugyan nem tudunk elképzelni, de azért bizonyítottam vannak, mint pl a maghasadás. Aztán, vannak dolgok, amelyeket elképzelünk, de valójában egyáltalán nem biztos hogy vannak….
Én úgy gondolom, hogy ha két ember „érti egymást”, olykor szavak nélkül is, akkor nagyon azonos hullámhosszon vannak. Lehet úgy fogalmazni, hogy összeér a lelkük. Nemcsak értik, „érzik” is egymást.
Azt nagyon pozitívnak tartom, hogy ily módon mások gondolkodásmódját is megismerhetem. Szükséges a kulturált vita. Amúgy is érdekel, az ilyen témákban hogy vélekednek az emberek.
Azért érted és érzed át jobban a verset, mert hasonlóképpen látod a dolgokat, mint én.
Ez a hozzászólásodból is kiderül, teljesen egy véleményen vagyok veled minden téren.
Ezért érdemes volt ezt a kis versikét leírni.
Üdv.:Tamás
Igazából, ha bármivel kapcsolatban leírom a saját véleményemet vagy érzéseimet, azt én sosem vitának szánom /ennek a szónak, sajnos ma már, az az értelme, hogy fogcsikorgatva bizonygatunk valamit/, hanem eszmecserének. Sehogy máshogy nem tudunk közel kerülni egy másik emberhez, aki ugyanarról a dologról egész másként vélekedik, csak így, persze, ha az a másik is partner ebben. Megérteni próbálok, ami nem feltétlenül jelent egyetértést. Viszont mindenképpen jó dolog elgondolkodni dolgokon, megismerni más álláspontokat és megérteni azok mozgatórugóit. Abszolút értem Bödönt is, csak ebben az esetben másként érzek, mint Ő, de sokszor pendültünk már egy húron is….
A maghasadás Curie óta bizonyított! Majd még írok, mert érdekes dolgokat feszegetsz (feszegetünk)
Én sem vitattam a maghasadás bizonyítását, csak azt, hogy mi nem tudjuk elképzelni…..
Várom a "majd még-et"….
Na most ugye Tamás verse kapcsán beszélgetünk arról, mit hogyan. Túllépve most ezen a versen, amiről azt hiszem mindent, vagy majdnem mindent elmondtunk, a kérdés az, hogy hétköznapi dolgokon túlmutató dolgokról, megfoghatatlan, fenséges érzésekről, dagályosan szép érzelmekről lehet-e, érdemes-e írni, illetve ilyen témákat hogyan fogalmazzunk meg, hogy ne legyen banális, ill. közhelyszerű. Igaza van Tamásnak abban, h pl. a szerelemről direktbe’ nagyon nehéz hitelesen írni! A mai kor embere ma már nem biztos, h vevő egy olyan versre, mint pl. Csokonai Reményhez c. verse, pedig szép vers. Csak nekem pl. röhögnöm kell közben.
Pontosan értem, hogy miről beszélsz. Így voltam én Coelhoval. Olvastam és éreztem, hogy valami nem stimmel, nekem. Aztán rájöttem micsoda. Az „okosságai” köré írta a regényeit és ez határozottan idegesített. Mígnem az utolsónál örömmel tapasztaltam, hogy már nincs szüksége ezekre az érzelmi/értelmi manipulációkra és megkerestette/megtaláltatta velem azokat az „okosságokat” és jobban is járt, mert amikor leírta, némelyik elég bugyután hangzott és legtöbbször nem is éreztem magaménak.
Elvont fogalmakról nagyon nehéz írni. A legnagyobb csapdák: a nyálasság vagy a tökéletesen érthetetlenség/értelmetlenség.
Érdekes, Coelhoval kapcsolatban az elején én is pont ezt éreztem.
Az Alkimista olvasása közben úgy tűnt, hogy amit leír, igaz ugyan, és a gyakorlati életben is megállja a helyét, viszont túl sok az okoskodás, a visszatérő közhelyek, és kevés a cselekmény. Holott izgalmas és szövevényes cselekmények által egy író többet ad, mint mikor okoskodik.
Nem kell a mondanivalót a szájába rágni az olvasónak, sokkal értékesebb, ha maga fedezi fel.
Vannak jobb regényei, mint pl. a Veronika meg akar halni, ott a történet jóval izgalmasabb, kevesebb a filozófia, de sokkal több a mélység, a tartalom.
Coelho dél- amerikai, az ottani emberek gondolkodása, temperamentuma más, mint Európában.
Hozzám közelebb áll az európai, realistább életfelfogás, amit például Thomas Mann, Kundera vagy Márai Sándor képvisel. Szerintem ez közelebb áll a való élethez.
Azt hogy a mai kor emberét az ilyen érzelmi kinyilatkoztatások már nem érintik meg, szerintem sok tényező szerepet játszik.
Abban biztos vagyok, hogy Csokonai és valamennyi nagy klasszikus költő teljesen tisztán, hitelesen és őszintén írt az érzéseiről.
Az utóbbi időben viszont a szerelem elközönségesedett.
A népszerű és kommersz szerelmes dalok, filmek tömkelege, a milliónyi tetszetős, de ügyetlen és felszínes idézet a szerelemről silány árucikké alacsonyította le a szerelmet.
A jól bevált varászigéket számtalanszor elsütötték, de nem azért, hogy őszintén kifejezzenek egy bonyolult lelki érzést, hanem pusztán a célból, hogy pénzt és népszerűséget szerezzenek gyorsan, rövid időre.
(Folytatás)Én, mint hozzá nem értő laikus olvasó azt mondom, hozzám, az én „lelkemhez” az un. nagy, szent érzéseket egy író csak közvetetten tudja eljuttatni. Számomra az, h „lelkünk összeér” így direktbe’ nem jön át, számomra ez csak akkor ehető, ha a versbeli történés kapcsán a végén én kiáltok fel magamban: fantasztikus ahogy meg van írva, szinte érzem, h összeér a lelkük! (Bocs, h most ezzel példálózok, de ez volt pont aktuális.) Tehát azt mondom: nem kimondani, hanem érzékeltetni. Írj pl. egy történetet, akár versben egy hazafiról, úgy, h azt a szót, h „hazafi” le se írod, csak kaján képpel vársz a háttérben arra, hogy én kiáltsak fel: de hát ez az ember egy hazafi! Írj ugyanígy a hűségről, írd körül, hozzál hasonlatokat, villants fel képeket, míg a lábad elé nem omlok, s nem rebegem el: ah, értem miről beszélsz. De mindez csak az én véleményem. Lehet, h nincs igazam. Ki tud példákat hozni mellette és ellene?
Jerry verse nekem azért tetszik, mert tiszta és érthető.
„Lelkünk összeér, s elhagyjuk a Földet,”- ez a fantázia világa.
„Veled izgalmas és derűs a világ,
Rejett szépségét általad fedezem fel.
Ritka jóságodért mondok egy imát,
Nem hiszem, hogy hatalmasabb szerelem kell!”
Neked ez lehet, hogy túl direkt. Én egy nagyon mély érzést vélek felfedezni benne.
Valami olyasmit, hogy ez a valaki, jerrynek a „minden.”
/Majd tiltakozik, ha nem így van!/
Az idézett sorok tényleg nagyon szépek, és az egész vers is szép. Ezt nem vitattam. Azt sem, h Tamás nagyon szép és élvezhető verseket ír.! Amit Coelhoval kapcsolatban leírtál, azzal tökéletesen egyetértek. Én pont ugyanezt éreztem, csak nem tudtam ilyen pontosan kifejezni.Örülök, h most egy húron pendültünk! -én
Pontosan azért, mert lelki dolgokról nem könnyű írni, nem is állt szándékomban, hogy mindent leírjak az érzéseimről, teljes mélységében. Lehet, hogy pár sor ezért tűnik több ember szemében banálisnak.
Ezért írok viszonylagos keveset a magam érzéseiről, mert gyakran nem vagyok képes az elcsépelt közhelyeknél többet adni. Más, kevésbé szokványos lírai témákban könnyebb eredetinek vagy rendkívülinek lenni. Ezért választom inkább a kissé távolságtartó vagy önironikus írásokat. A romantika, az ömlengés, a rajongás nem az én műfajom, az élet legalább annyira sötét, mint rózsaszín. Csak nagyon ritkán fehér és fekete.
Amit írtam, egyébként őszinte, és tényleg egy valós személy ihlette, de jobb, ha elválasztjuk a lírai ént tőlem, a vers írójától. Ez csak egy vers, az élet pedig megint egy másik dolog.
Köszönöm szavaid.
Üdv.:Tamás
Közvetetten írni a fenséges dolgokról? Ezt is meg lehet tenni, de ehhez már művésznek kell lenni.
Lehet a szerelemről nagyon elvont és mély képekben írni és beszélni, kérdés az, hogy az egyszerű ember tudná, megértené-e, miről van szó?
Az igaz, hogy ha valaki műszéki produkciót akar napvilágra hozni, nem érheti be a közhelyekkel, a dologk legmélyére kell hatolnia. Közhelyből így is túl sok van.
Részben egyetértek veled, én is szívesen olvasok ilyen kísérleteket, viszont ebben az esetben az író nem várhatja el, hogy az olvasó mindent úgy értsen és érezzen át, ahogy ő maga.
Szerelemről, hazafiságról íni úgy, hogy az adott szavak nem is szerepelnek a műben? Pokoli nehéz. Persze lehet próbálkozni, hiszen erről szól a művészet, amitől én még igen távol állok.
Üdv.:Tamás
Közvetetten és egyszerűen! Mondok egy példát. "Visz a vonat, megyek utánad /talán még ma meg is talállak/ talán kihűl e lángoló arc/ talán csendesen megszólalsz/ sül a hús, enyhítse étvágyad / ahol én fekszem az az ágyad (Elnézést, ha esetleg pontatlanul idéztem).Azt hiszem ehhez nem kell kommentár. Egyszerű szavak, hétköznapi, kis dolgok. Mégis milyen szép. Persze ugyanarról az érzésről többféleképpen lehet írni, ez a szép benne. Sztem a mai kor ízlése nem tűri a dagályost, a pátoszost. Nekünk, akik pl. itt ezen az oldalon próbálunk írogatni, érdemes ezt (is) figyelembe venni. A Te versed, melynek kapcsán elkezdtük a témát feszegetni, nem dagályos, s nem is pátoszos, ami észrevételem volt, azt elmondtam. Attól még szép vers!
"Sztem a mai kor ízlése nem tűri a dagályost, a pátoszost."
Jajj Bödön!!!! Körülnéztél már egy könyvesboltban? Dunát lehet rekeszteni dagályossal meg pátoszossal, mert az olyan "meseszerű", bár vannak benne komolytalan konfliktusok a végén mégis: felizzik ajkuk, mint a lemenő nap, egyszer utoljára , remegő testük egymáshoz ér és olyasmit éreznek, amit ezelőtt soha.NA.
Meg, hát hány milliárdan csüngenek a dél-amerikai szappanoperákon?
Szerintem jóval nagyobb a kereslet, mint kéne, mert az emberek szeretnek elmenekülni a valóság elől és ez az egyetlen menekülési útvonal.
Ezért is bődült nehéz szerelmes verset írni, mert nagyon vékony a "jég", mármint annak, aki nem akar pátoszos és dagályos, valamint gyálasmálóshálós lenni.
na jó, én nem a kúltúreltévelyedettek táborára értettem, disztingváljunk, hanem az össznépességen belül a vájt fülűekre. Vagy, hogy ezek száma elenyésző? Ja.hát ez igaz, a többségnek a Paula és Paulina kell. De mi gondunk nekünk irodalmároknak a növény evő halakkal?
Bödön, az irodalom is egy széles skála. Mindenki megtalálja/találja meg, a neki valót, azt ami neki örömet, kikapcsolódást, izgalmat vagy megnyugvást okoz. Mi is azért írunk, azt hiszem, hogy valaki, valakik megtalálják és örömüket leljék benne és minél többen, ha lehet.
Mi fér fel erre a listára? A kis tó, nádassal, hattyúval, naplementével pl. igen?
Ez egy nagyon jó téma Bödön, hogy vajon ki mondja meg, mi a művészet és miért pont az?
A nádasoshattyúsnaplementés miért nem? És a felismerhetetlenségig eltorzított mittudoménmi, az meg miért? A zongora, randon módon való csapkodása miért és a
„zaranyeső” miért nem? A több száz oldalas, központozás nélküli, vagy az „egy árva szót sem értek belőle”, de még csak nem is rímel, az miért, és a teljesen érthető, ám folyamatos nyáltörölgetős meg miért nem?
Szóval ki mondja meg mi is a művészet?
Hát ugye alapesetben a szakmabeli műelemző pl. kritikus, stb, A kiadók nem annyira, mert mindent ki lehet adni, amire van pénz. Az se mérvadó, h veszik-e, viszik-e. De a hozzáértő kritikus megmondja a tutit. Vagy megmondják a tanárok az egyetemeken, továbbadják amit tanultak: milyen kritériumok alapján lehet egy műalkotást értékelni. Irodalmi műsorokban, lapokban (???) folyik ízlésnevelés. De ki-ki maga is eligazodhat és formálhatja a saját ízlésvilágát, elolvasva például néhány fejezetet a Harry Potterből, majd a Varázshegyből, megnézve egy szappanoperát, s azt követően mondjuk egy régi klasszikus filmet, a Szegénylegényeket pl. Jancsó Miklóstól. Kezdő írók, költők olvasgassák József Attilát, Radnótit, Adyt, stb. Egy idő után van összehasonlítás, az ember elkezdi látni a különbséget.
Olyan témát boncolgattok, ami egy író számára rendkívül fontos. Nekünk magunknak is el kell döntenünk, hogy vajon a tömegízlést szeretnénk csupán kielégíteni, vagy igazi műalkotást létrehozni. És ekkor jön a képbe az általatok felvetett probléma, hogy mi a művészet. A Holt Költők Társaságában is a Pritchard-féle könyv ezzel a kérdéssel indít, amit Mr. Keating annyira megvet. A könyv ugyanis meg akarja magyarázni, grafikonnal ábrázolni, mérni a művészetet. Az igazi művészet bennünk lakik, aki elmélyül benne, ráérez az ízére, és meglátja a különbségeket.
Jerry! Tetszik a versed, különböző gondolatokat indított bennem.
Szeretettel: Eszti
Akkor értelmezhetem ezt úgy, hogy "készen" kapjuk az értékelést. Valaki/valakik eldöntötték, hogy ez vagy az művészet és ezt velünk is megpróbálják elhitetni? /Aztán vagy elhisszük, vagy nem?/
Az pl kizárt, hogy valaki olvassa a Herry Pottert is meg a Varázshegyet is?Esetleg még azt is gondolja, hogy egy olyan fantáziadús és érdekfeszítő műfolyamot, mint a Herry Potter "művészet" megírni?Esetleg a maga műfajában legalább olyan jó, mint a Varázshegy a sajátjában?
A hozzáértő kritikus mitől hozzábbértő, mert ezt tanulta, ezt tanították neki?
Ezek szerint annyi elég is, hogy "hozzáértők" megállapítják és minden lehetséges fórumon továbbadják a tanultakat, hozzácsapva még a kortárs irodalomból a nekik tetszőket?
Az, hogy "érthetetlenkét" aki művésznek van kikiáltva a kutya sem veszi, míg valami másért ölik egymást az emberek? Ez micsoda? Izlésficamos milliók vagy sima véleménynyilvánítás?
Az emberek többsége nem ért a csillagászathoz, a magfizikához, nem igazodik ki a filozófiai irányzatokban és a magasabb matematika is sötét folt számára. Nem tudjuk, mi történik a sejtfalon innen és túl, ha influenza-vírus támadja meg szervezetünket, és fogalmunk sincs arról jó-e az a taktika, amit a Real Madrid éppen játszik a Barcelona ellen. A szakértő azért van, hogy elmagyarázza nekünk ezeket a dolgokat. A Reál Madrid taktikája persze nem azért jó, mert a szakértő azt mondja, hanem azért mondja a szakértő, hogy jó, mert tényleg jó. Aztán gólt lő a Madrid, és mi látjuk: tényleg igaza van a szakértőnek. (folytatom)
A tudományt nem venném bele ebbe a témakörbe, mert az nem „tetszés” vagy „nem tetszés”kérdése. Bármiféle alkotás viszont igen.
A Reál Madriddal kicsit kekec leszek. Ha, mondjuk nem rúgott volna gólt, akkor mi a helyzet a szakértővel? Hisz, a góllövés nem feltétlenül taktikai, mind inkább focizni tudás kérdése, nehezítve az ellenfél tudásával vagy tudatlanságával. Taktikázhatok én reggeltől estig a kapuban, Pelé akkor is gólt rúg nekem, hihi/
Egy festmény, vagy egy irodalmi mű sem azért jó, mert hozzáértő tanultak azt mondják rá. A mű egyszerűen csak jó, és a tanár elmagyarázza nekünk, hogy miért. Aztán eltelik 200 év és az a mű még mindig él, a másikról pedig már senki nem beszél és ezzel a bizonyítás megtörtént. Nyilván nem kell csak ihletett műveket olvasni. Nekem pl. egyik kedvencem a Tarzan összes. Egy volt barátom (sajnos már nincs köztünk) iszonyatos műveltségű srác, a ponyváért lelkesedett, és vihogva, körmét rágva nézte a TV-ben a legbugyutább rajzfilmeket. (folytatom)
Elmagyarázza a tanár, hogy miért jó pl egy festmény. Értem. De, mondjuk, ha egy naplementés, angyaalkaleszállósról magyarázná el, azt is elfogadnánk? Persze. Hisz Ő a tanár. Nyilván jobban tudja. A mű meg azért él 200 múlva is, mert folyamatosan foglalkoznak vele. Ha az angyalkaleszállóssal foglalkoztak volna, az élne.
Remek ponyvák és remek rajzfilmek is léteznek, és azt gondolom, hogy mindent a saját kategóriájában kell megítélni és meggyőződésem, hogy ezekben a kategóriákban is kiemelkedő művészi teljesítmények születnek. Persze hogy nem veszem egy kalap alá Ecoval, hisz nem egy kalap, hanem külön kalapok. Sosem tennék fel olyan kérdést, hogy melyik nagyobb író, Rejtő-e vagy Eco?
Figyelj szusi, evidenciákról nagyon nehéz vitatkozni. Az irodalmat a tudományegyetemek bölcsészkarain tanítják. Az, h egy hozzá nem értő, rossz tanár esetleg hülyeségeket mond, benne van a pakliban, a többiek, mind, talán nem mondanak hülyeséget. El kell döntenünk: arról beszélünk-e, mi az igazi művészet, vagy arról, minek van helye a nap alatt? Ez utóbbira az a válaszom: mindennek. De, hogy ezek közül melyek az igazán értékesek, azt nem a laikus fogja eldönteni, hanem az, aki ért hozzá. Akinek van füle a hallásra, hallja meg.
Mindez megfér egymás mellett. De azért az mégis csak jó érzés, hogy az ember el tud igazodni, mi kommersz és mi nem, és amikor művészetekről beszél, akkor nem veszi egy kalap alá Edgár R.Burroughst Umberto Ecoval. Ez utóbbi egyébként irodalmár, elemző műveit olvasva sokat tanulhatunk „irodalomból” Olvasd el a Rózsa neve utószavát! De akár a Varázshegy utószavába belemélyedve is! Meg hát van számtalan tankönyv. A magasabb matematikát nem nekünk kell kitalálni, ki van az már találva rendesen, nekünk csak meg kell tanulnunk (ha akarjuk)
Vajon minden, amiben az emberek az örömüket lelik, az művészet? A kemény pornó például? Vagya brutális igénytelenség ezer megnyilatkozása a tv-től a nyomtatott "irodalomig" Pl pletykalapok?
Abban egyet értek veled, hogy banális kép, de szerintem közel sem elképzelhetetlen.
Nem tartom kizártnak, hogy mindnyájunk sorsa ez lesz: lelkünk cikázik az univerziumban, és folyamtosan keressük a hozzánk közel álló rokonlelkeket, hogy érintkezhessünk velük.
Egyébként az egész vers elvontan értendő, tehát ez a jelenet is.
A lélek összeérhet, nemcsak a szerelmes párok esetében. A mélyen vallásos emberek például örökké keresik a lelki kapcsolódást Istennel, amikor imádkoznak. És mikor úgy érzik, a kapcsolat létrejött, akkor találkozik a kis emberi lélek a hatalmas Világlélekkel.
A logikai fonal azért szakadhat el, mert vannak helyek, ahol nem fogalmaztam elég világosan, vagy eleve logikátlan és zavaros érzést próbáltam versbe szőni.
Az természetes, hogy nem ugyanúgy látjuk a dolgokat, lehetetlen elérni, hogy mindenkit egyformán megérintsen egy vers.
Ez mentesít a hibák alól, melyek kapcsán teljesen igazat adok neked.
Abban egyetértek veled, hogy banális kép, de szerintem közel sem elképzelhetetlen.
Nem tartom kizártnak, hogy halálunk után a lelkünk valóban az univerzumban fog cikázni, a hasonló rokonlelkeket keresve, hogy "összeérhessen" velük.
Egyébként az egész vers elvontan értendő, tehát a képi világot sem konkrétan kell elképzelni.
A lelkek egyesülése nem csak a szerelmes párok esetében történhet meg.
A mélyen valláson emberek például lélekben örökké keresik a kapcsolódást Istennel, amikor imádkoznak.
Képletesen szólva így találkozhat a kis emberi lélek a hatalmas Világlélekkel.
Nyilván másképp gondolkozunk bizonyos dolgokról, ami természetes, és lehetelen elérni, hogy egy vers mindenkit megérintsen.
Ez persze nem mentesít a hibák alól, melyek meglátásában teljesen igazat adok neked.
Vagy nem fogalmaztam elég világosan és következetesen, vagy eleve logikátlan és bonyolult érzést szőttem versbe.
Sem az Istennel, sem a lélekkel, sem a bonyolult lelki dolgokkal nincs problémám. Csak ennek kifejtésével. Ettől függetlenül: szépen és jól verselsz, Neked tényleg érdemes ezt csinálni! Üdv. én
A barátság és a szerelem ennek már egy bonyolultabb és kiteljesedettebb formája. Szerintem csak lelki szerelem létezik, melynek a következménye lehet a testi „szerelem”. Természetesen a testi vágyak ettől függetlenül is működnek/működhetnek, de azt máshogy hívják. A probléma mindig ott kezdőik, hogy összekeverik a kettőt, és amikor a vágyak csillapodnak, egyszer csak nem marad semmi és a felek egymás ellen fordulnak.
Jerry remekül vissza adta ezt az érzést. Úgy érzem, Ő az „embert” szereti ebben a nőben, ami nézetem szerint minden szerelem alapja.
Szia Bödön!
A szó valóságos, fizikai értelmében a lelkek valóban nem érhetnek össze olyan értelemben, mint az anyagok.
Lélek bizonyosan van, még akkor is, ha létezését nem lehet olyan tisztán és egyértelműen bizonyítani, mint egy tudományos képletet. Szerintem a világegyetem legbonyolultabb és legérdekesebb teremtménye az emberi lélek.
A költészetnek szerintem nem kell túlságosan realistának lennie. Egy versben lehet írni a lelkek találkozásáról, vagyis arról az állapotról, amikor két ember képes teljes harmóniát, megértést és elfogadást érzni egymás iránt. A valóságban ez nyilván lehetetlen.
de ha mélyen magunkba nézünk, a legtöbb embernek ez a legtitkosabb vágya.
Miért ne lehetne írás közben, még ha csak részben és ideiglenesen is, elszalkadni azoktól a gyerekes, értelmetlen korlátozásoktól elszakadni, amelyeket a valóság ránk kényszerít?
Szia Tamás! Semmihez nem kell ragaszkodni, semmi nem kell, h korlátozzon! De mégis, úgy kell megcsinálni ugyanakkor, hogy az olvasó számára elfogadható legyen. nem a reális világ logikája szerint, hanem pl. a vers saját, belső törvényeit nézve. Én, mint olvasó, olvasom a verset és megakadok azon, h két lélek repül az űrben, a tied, és egy lányé, s míg repültök azt mondod: nem kell, h megérintselek. Nekem itt megtörik. Aztán repültök tovább, két lélek, s a test vágyai közben elszédítenek. Nem akarom kivesézni. Nagyon jól verselsz, ez nem technikai probléma. Mondat következik mondatra, s az egyik fehéret mond, a másik feketét. Ezt is lehet persze, csak akkor kell oda valami, amitől az olvasó el tudja fogadni. Üdv: én
Azért "lelki szerelem", mert ez egy idillikusi állapot. A realitás bebizonyította, hogy nincs ilyen, hisz a kapcsolatok legnagyobb része egy idő után egymás testi és lelki zsarolásáról és kizsákmányolásáról,a tolerancia hiányáról,a folyamatos "készurkálásról" és megalázásáról szól.
Ezért ritka, de annál értékesebb, ha egy szempár vagy egy mosoly valóban melegséget áraszt, egy szó tényleg vissszaadja az élet értelmét.
Ha úgy vesszük, ez a vers "valóságellenes". Tiltakozik az önző, testi szerelem ellen.
És bár én, a szerző sem vagyok különb az emberek többségénél, ugyanúgy meg vannak a fogyatékosságaim, jó volt egy kicsit az idill hangulatát megidézni.
Nem haragszom az őszinte kritikádért, én is tudom, hogy vannak hiányosságok, talán a logikai lánc is zavaros, be tudom annak, hogy nem jó versíró, csak egy lelkes amatőr, tökéletlen és sokszor ellentmondásos gondolatokkal.
Köszönöm a hozzászólásod és a megfigyeléseid.
Üdv.:Tamás
Igazad van, a megfogalmazás lehet nem egyértelmű.
Az agyamban meg volt a belső logika, viszont írásban ezt nem tudtam teljesen átadni.
Kissé oda-vissza ugrálás a vers az idill és a valóság között.
Az első versszak 3.-4. sora például általános következtetés, nem az "űrbéli" állapotra vonatkozik. A test vágyai a hétköznapi kapcsolatokban tévútra vihetnek, de az idillben ez nem történhet meg. Ha a test túl hamar szerephez jut, elmúlik a csoda.
Ehhez a vershez már nem akarok hozzányúlni, viszont a tanácsaidat megfogadom, és máskor sokkal jobban ügyelek a belső logika pontos és egyértelmű átadására.
Üdv.:Tamás
Kedves Jerry!
Számomra tiszta és érthető a versed, világos, hogy mit akarsz kifejezni vele.
"Lelkünk összeér, s elhagyjuk a Földet,
Nem kell, hogy közben megérintselek:"
Soraid a legtisztább érzésekre utalnak, szerelem – de lehetne barátság is. A lelkek érintkezése az, mikor nincs szükség szavakra vagy érintésekre, mert teljes az összhang és tökéletes a harmónia.
Szeretettel:
A.S.N.
Szia Tamás!
Nagyon egyértelmű a versed és nekem tetszik a hibák ellenére.
Az én verseimben is bőven van hiba.Hiszen tudod.Én is tudom.
Dehogy bugyuta vers.Tökéletesség szerintem nem létezik semmiben.
Röviden tetszik a versed.Igen létezik lelki szerelem én hiszek benne.
Barátsággal:Ági
Összességében tetszett a vers, örülök, hogy nem a kialakult véleményeket olvastam a vers előtt, mert lehet, hogy másképp olvasok :-). Két érzés volt bennem olvasás közben: az egyik, és itt valamelyik véleménnyel egyet kell értsek, a banalitás, ami csak a külső szemlélő érzése, hszen belülről ezek az érzések, ezek a képek, ezek a kifejeződések őszinték, aki érzett már hasonlót, ezt szerintem tudja. Ezért nem volt bennem rossz érzés, csak egyszerűen megfogalmazódott.
– / –
– / –
A másik érzés a történet kapcsán a két (sőt a vége felé három!) szféra, a fizikai sík, a vágyott mentális sík, és a valós mentális sík (nem az a lelki egyesülés történik meg nekem, amit a szerző szeretne, hanem egy egyoldalúbb, adó lelki megnyilvánulás), aminek úgy vettem ki, az okai a realitásban gyökereznek.
A vers technikai szempontból is kifejezetten tetszett, ezt a típusú verset, ezt a rajongást nekem ezek a szépen vezetett lágy futamok jól hozták, ugyanakkor a remek rímek is vittek szépen végig.
Összességében örömmel olvastam a versed.
aLéb
Visszatéérve még aLéb hozzászólására, az igaz, hogy az itt ábrázolt szerelem egyoldalú.
Nem egy valóságos kapcsolat áll a középpontban, ezért a mű is sokkal inkább a fantázián alapszik, mint a valóságon.
A lírai én viszont nem szeretne elérni semmit: nem kívánja, hogy ez a vonzalom viszonzott legyen ( hisz még a valóságos szerelmi kapcsolatok sem egyformán viszonzottak), nem akar a Múzsával viszonyt kezdeményezni, beéri azzal, hogy pár sorral tisztelegjen előtte.
Lehet, hogy titokban vágyik a Múzsa közelségére, de tudja, hogy a gyakorlatban egy hajszálon múlik az egyensúly fennntartása, és nem akarja, hogy az ideális dolgok felboruljanak, és nyomasztó csalódással végződjön a fellángolás.
Ezt a kritikát is köszönöm.
ALéb, remekül rátapintottál a vers lényegére!
Szia aLéb!
Nem véletlenül írtam az egyik hozzászólásban, milyen bugyuta kis vers ez.
Persze hogy banálisnak tűnik, az érzelem is banálissá válik, ha az ember szavakba foglalja.
Lehetetlenség szóban vagy írásban szerelmet vallani. Közönségesnek és hiteltelennek hat.
Bárki mondhat bárkinek ilyet és hasonlókat: "szeretlek", "te vagy az életem", "meghalnék érted" stb., ez vagy igaz vagy nem. Ezek a szavak csak akkor nyernek értelmet, ha a szerelmes egy életen át tudja a szerelmét bizonyítani olyan tettek és érzések által, melyeket rajta kívül senki nem adhat meg a párjának.
Mikor a vers íródott, ezek az érzések őszintének tűntek, de csak az élet tudna választ adni rá, mennyire azok.
A másik dolog az, hogy az emberek igen nagy része élvezetként éli meg a szerelmet, nem tulajdonít kellő komolyságot és mélységet az érzéseknek.
Nem csoda, hogy a vallomások mind közönségesnek, émelyítőnek, unalmasnak hatnak.
A szerelmet sokan szabadon űzik, nem házasságon, vagy stabil párkapcsolaton belül, barátok, kollégák, ismeretlenek igen hamar összefekszenek egymással, anélkül, hogy bármi is lenne a lelkükben.
Sajnos az ilyen életmódot űző emberek miatt a szerelem az őszinte voltát is elvesztette, nem lehet utdni, mi igaz és mi nem. És nem ítélkezni akarok.
Nekem egy mélyen vallásos ember egy táborban egyszer ezt mondta: a szexualitás Isten ajándéka, és nem szabad idő előtt, vagyis a hazásság megkötése előtt felbontani.
Ezt én sem tudom betartani, mert ember vagyok és távol állok Istentől, de ha belegondolok, neki volt igaza.
Hát nagyjából ezek az okok.
Szia Tamás!
Lökök neked 5 csillagot.Mert röviden jó a versed.Tetszik azért mert csak.:)
Üdv:Ági
Ebben a versében Tamás tiszta, tetszetős, és igazán mély érzésekről szól.
A szerelem is akkor igazán szép és maradandó érzés, ha az tiszta, s nem csupán az ember egyszerű kielégítéséről szól. S én is azt vallom, hogy igen is, van lelki szerelem.
Egy vers akkor szép, ha tetszik az olvasónak. Nem hiszem, hogy itt a Napvilágnál elvárhatjuk bárkitől is, hogy minden mélységében, és külsőségében tökéletes verset írjon, bár az is tény, hogy vannak, igenis vannak köztünk, akik csodálatos verseket alkotnak, és akik munkáját lehet, hogy a következő nemzedék tanulni fogja az iskolákban.
Hogy Tamás verse értéket képvisel, azt bizonyítja – még az apróbb hibái ellenére is – hogy ilyen nagy port vert fel, s mindenki elmondta a véleményét róla. Ez is helyes.
Folytatom.
A véleményekből, kritikából tanulhat mindenki. S kulturáltan lehet kritizálni, azért senki sem sértődik meg.
Minden versről, bárki is írja, lehet vitatkozni. De azt is figyelembe kell venni, hogy „ízlések és pofonok” különbözőek. (S elnézést kérek e sablonos fogalmazásért.)
Gratulálok a versedhez, s ahhoz, hogy ilyen sokan elmondták róla a véleményüket.
Kata
Kedves Kata!
Igazán örülök, hogy te is megosztottad velem véleményed. Ez mindig megtisztelő számomra. Azt, hogy értéket képvisel-e az írásom, csak az olvasók dönthetik el, én csak írok, arról, amit fontosnak vagy érdekesnek tartok.
Örömteli, hogy ennyi gondolat, észrevétel született e vers kapcsán, ennyi olvasóval és ilyen hosszasan. A kritikusabb észrevételkért is hálás vagyok, ez sokkal lénygesebb és hasznosabb, mint csupán az erényket kiemelni egy műből.
A hozzászólásod többi részével is teljesen egyetértek, és nagyon örültem kedves látogatásodnak.
Üdv.:Tamás