Nehéz dolog ez a világ,
Annak is, ki élni imád.
Bár ő az, aki halni nem mer.
Így van ezzel oly sok ember.
Én csak járom az utam, vándorlok,
Otthonomnak várost nem mondok.
Így ameddig tudok menni, enyém az egész világ,
Míg az élet posztóból a halál olló kivág.
Ami a hernyónak a vég, azt a mester
Csak pillangónak nevezi. Egyszer
Majd megtudjuk, s a magunkra hívott gondnak
Ajándékai több figyelmet el nem vonnak.
Addig is hátralevő életem első napját élem,
S néha, ha már nem megy, Istenemet kérem, –
Bár tudom, hogy ő semmit el nem vehet,
De ha mégis-, hagyja meg hitemet!
VÉGE
1 hozzászólás
Jó vers, tetszik. (üdv.: Á.E.)