Nem vagyok hozzád elég bátor?
Mit tehetnék, ha közel vagy,
És a messze sincs elég távol?
Mit tehetnék, ha vágyaim
Lengetnek, akár kósza hinta,
Fel, s le dobáló hullámain
Neved bőrömbe égett tinta?
Sóvárgás ez, folyékony vágy,
Mely rajtam páraként lebeg,
Ami vérem hozzád hajtja
S magamnak kéri életed,
Mely testedért birokra kel
S szívemben egyre harcol,
És érzéseimből újjá gyúrva
Szerelmedért versenyezni rajtol.
Ez talán… csak vágyak, csendesek,
Melyekben lelkem elmerül,
De lemondok róla. Szárnyat adtál,
Veled mégis, s mégsem repül,
Akkor sorsom lesz: maradni földön,
Égbe nyúló világítótorony,
Ezeréves fa, mely mindig él,
S örökké tartó szirt-orom.
1 hozzászólás
Kedves Miléna!
Örömmel olvastam soraidat. Megragadott a versed!
Szeretettel:
Anck-Su-Namun