Időtlen pillanatba hívlak,
repülj velem most föl s alá,
nézd, nincs ereje itt a kínnak,
árnyékunkat a fény falá…
Nincs kezdet itt, véget se sejthetsz,
bíbor hangján a csönd neszel,
bár mindig mindent újra kezdhetsz,
itt bármikor Magad leszel.
Rózsák vidám bólogatásán
édes-cirógató a szél,
alkonyba hullt erőd magányán
szemedre álmot Hold mesél.
Világtenger zúgása ringat,
csöppjeként sodródsz lelkesen,
s egy vízben ébredt levél-harmat
bújik hozzád szerelmesen.
Napláng vendég, fátyol-fehérben,
ölelve légáram suhan…
S ha untató e lenge térben,
tudatod testedbe zuhan.
12 hozzászólás
Hívogató ez a lenge tér, azt hiszem, odamegyek 🙂
Hanga
Kedves Hanga!
Időnként érdemes is kicsit repkedni ott! 🙂
Köszi ittjártad!
Üdv: Ria
Kedves wryan!
Nagyon szépek a szókapcsolataid, és tényleg olyan könnyed az egész vers! A második versszak a kedvencem 🙂
Üdv: barackvirág
Kedves barackvirág!
Örömmel tölt el, hogy tetszett!
Üdv: wryan
Ez szép. "…s egy vízben ébredt levél-harmat
bújik hozzád szerelmesen." Ilyet aztán nem tud írni akárki 🙂 Gratuli!
Üdv.: Phoenix
Nagyon köszönöm, kedves Phoenix! :)))
Üdv: wryan
Fantasztikusak a költői képek!!
Nagyon szép vers, könnyed, lenge.
Örömmel jártam Nálad.
Kedves wryan!
…tényleg remek képeket festettél versedbe, úgy látom, minden színárnyalatban.
…lenge tér…új megközelítés, de igazán egyéni. örülök hogy olvashattalak.
üdv, eszkimo.
Nagyon jó vers, öröm volt olvasni:) Grat!:)
Drága zsike!
Számomra is mindig öröm, ha nálam jársz,s elhalmozol kedves szavaiddal! Köszönöm!
Szeretettel: Ria
Kedves Eszkimo!
Őszinte örömüömre szolgál, hogy versem elnyerte tetszésedet!
Üdv: wryan
Nagyon köszönöm, kedves sleepwell!
Üdv: Ria