Lennék én, hogyne lennék, a kedvedért patak,
szomjad oltó vízzel, folynék erdők alatt,
ha megfürödnél bennem, körülölelnélek,
ha csak fésülködnél, tükröt tartanék néked.
S te lennél-e kedvemért széllel szálló levél,
vagy pitypang virága, ha messze fújna a szél?
Repülnél-e velem az örök szelek szárnyán,
szeretnél-e lenni ég, s föld közt szivárvány?
Lennék én, ha kérnéd, a kedvedért az alkony,
rubint színű fényben füröszteném arcod,
vagy lennék a reggel, s dallal ébresztenélek,
énekes madarakkal énekelnék néked…
Lennél-e ha kérném örökre a párom,
kit, mint galamb párját, mindig hazavárom,
és ha majd hazaérsz örülni fogsz nékem,
sóhajom e vers itt, fogadd tőlem, Szépem.
16 hozzászólás
Kedves András!
Gyönyörű népies szerelmi vallomás, csodás természeti képekkel.
Gratulálok!
Alberth
köszönöm Albert, örülök, hogy tetszett
Kedves András!
Nagyon szép vallomás.
A tőled megszokott szép képek, remekbe szabott rímek.
Szóval, nagyon jó.
Üdv: József
Örülök, hogy tetszett József
köszönöm
Helyettem beszél ez a vers..nagyon jó lett!!!
Üdv!
Örülök, hogy így van, kedves Zsolt
köszönöm
Szia!
Nagyon szééééééééééééééééép! És ki ne szeretne szivárvány lenni???
Te nem hibázol! Fogalmam nincs, hogy jön ki ez belőled, de elképesztő, félelmetes!
És nehogy azt merd írni, hogy : köszönöm Kankalin, vagy hogy örülöK, hogy olvastad, örülök, hogy tetszett, kedves vagy,
megtisztelsz…………………………………………………………………………………………………. mert akkorát sikítok, hogy innen 30 km-re is tisztán hallani! Amúgy A-mollban!
Szeretettel: Kankalin
Hát mi mást írhatnék, kedves Kankalin?:))
Megtisztelő szavaidat köszönöm
Sikítottam!!! Hallod??? 🙂
Kedves András!
Annyira különleges és gyönyörű a versed, hogy erre nem találok több szót.
Szeretettel gratulálok: Kata
Nagyon köszönöm, kedves Kata
Hallom persze:)
Gratulálok!
Nagyon szépet írtál a kedvesednek. Remélem veled tart!
Barátsággal Panka!
köszönöm, kedves Panna
Kedves András!
Egy klasszikus szerelmes vers, amelyiknek akármilyen modern is a nő, mindig szépnek talál. A nők néha a modern viselkedéssel éppen úgy vannak mint az emencipációval. Szeretnék, ha a férfiak őket egyenrangúvá vennék, de azt is ha továbbra is felsegitenék a kabátot, és kinyitnák az ajtót elöttük.
Én azt gondolom ez egy örökös kötéltánc, amelynél mindkettö helyzetnek megvan a maga megoldása, mert az egyiknek a megtartása nem jelenti a másiknak a kizárását, és forditva. Ez egy kölcsönössen megértő párnak egyáltalán nem okoz gondot, azt, a gondot, csak a keményfejű, hajlithatattlan egyéneknél lehet észrevenni. És a romantika, annak ellenére, hogy már annyiszor halára lett itélve, sohasem fog meghalni az emberekben.
üdv. Tóni
Így van kedves Tóni
köszönöm