Lennék:
Mókásnak, bohókásnak,
Máskor, egészen másnak.
Álmodozónak,
Nyűgnek, rossz-kedvűnek,
Panaszkodónak,
Zavarodott bánatot elhintőnek,
Elküldendőnek, elengedőnek,
Aztán váró-vágyakozónak,
Kétségbeesett visszakapaszkodónak,
Nyáron tavasznak, télen
Utat elrejtő hónak,
Hogy senki sose ne találja meg,
A hozzánk érő utat holnap…
Koldusod, alamizsnád, köszönő…
Kétségbeesett visszakérezkedő
Leszek emlék, múlt, jelen, jövő.
Leszek szolgád, meg kapcarongyod
Máskor urad, parancsolód.
Meg leszek:
Gyötrőd és meggyötörted.
Imádságod, meg átkod,
Leszel káromkodásod!
Leszek színészed, súgód,
Meg leszek háttérben díszleted,
(Mondod, jól tudom, minek?)
Amolyan öreges, kopottas,
„Na,” szóval, el kell mondanom:
Nem vagyok olyan „dizájnos,”
De lennék, mondom én:
Asztalod, széked, ágyat:
(Rajt’ a puha vánkos.)
Lennék az összes szereped…
Van időm, mondhatnád, az egész minek!
De van időm, mindezt eljátszani veled
8 hozzászólás
Szia!
A versedben szinte minden benne van, ami az életben.
Néha sajnos az élet is kevés és erről végül is senki sem tehet.
Néha igen kevésen múlik. Pár napon, hónapon, éven…persze ez a Nagy Időhöz képest elenyésző, de az emberi léptékekhez képest sok.
Játszani talán lehet, de "csak" játszani. Aztán elhinni (amíg lehet), hogy a játék igaz.
Zsó
Szóval: galamb repült ki
´Koldúsod,alamizsnád,köszönö´…
és sorolhatnám!
Gratulálok:sailor
szia vitorlázó!
és kösz, hogy olvastál!
túlparti
Szia! ZSÓ!
Kevés az itteni karakter, a válaszhoz.
A lényeg: megírtam a verset, akármilyen is lett. Galamb lett a zsebemből, mint abba a könyvbe…
Játszani, meg csak komolyan lehet.
szeretettel:
Frigyes
Az én vén fejemmel 30 évesen úgy érzem, alapkövetelmény a rím, ha versről beszélünk, engem így tanítottak az előző évezredbe. Ez ugye "szabadvers". Nincs ezzel semmi baj, ízlések és pofonok. Bizonyos kifejezések szépek, tetszenek!
Kedves Túlparti!
Nekem nagyon tetszett a versed. Tartalmilag mindent akaró, felvállaló.
Kellemes ünnepeket kívánok.
Szeretettel gratulálok: Ica
Nagyon egyedi a versed, és léc fölötti.
Gratulálok. Ági