A fák lombjait szétdúlja a vihar.
Kövér esőcseppeket kerget
a dühös zivatar.
Vízbe fúlt már a nap,
elfojtott fényeit felfalja
árnyával a visszatérő éj.
Lecsendesül a haragos szél,
magányosan gyáván görnyed
lombsusogásban elvegyülve.
Lepketemető lett a folyó,
ráncaiban csörgedez'
félre vert harangszó.
6 hozzászólás
Kedves Ica !
Mint mindig, most sem csalódtam, gyönyörű képeket jeleítettél meg, szinte megállt a levegő, ahogy
olvastam.
Szeretettel gratulálok: Zsu
Köszönöm drága Zsu az olvasásod és a kedves gratulációdat.
Öleléssel: Ica
Kedves Ica!
A versedről egy rodoszi emlék ugrott be nekem, a Pillangók völgye. A Pillangók völgye gyönyörű, /kicsit hasonlít Szilvásváradhoz /a látogatók mégsem ezért érkeznek, hanem a pillangók miatt. A völgy tele van storaxfával, amelynek a kérgéből kiváló gyanta vonzza ide a csíkos medvelepkéket. Sötétbarna és krémszínűek, repüléskor a vörös, fekete, barna és fehér különböző árnyalataiban pompáznak. Június és szeptember vége között van a szaporodási időszakuk, ilyenkor több százezer pillangó gyűlik ide. S amikor elpusztulnak, a völgyben folyó sebes vizű kis patakba hullnak. Nagyon sok van a vízben, igazi lepke temető. Mintha csak erről írtad volna a versed.
Judit
Köszönöm kedves Judit és nagyon örülök, hogy visszahozta a versem az emlékeidet és velem megosztottad.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
A természet csodálatos soroknak képes ihletadója lenni. Megírni nem könnyű, szép sorokat olvastam itt.
Szeretettel:Marietta
Köszönöm kedves Marietta a soraidat.
Természetrajongó vagyok, mint általában mindenki, akit a szépsége elvarázsol.
Szeretettel üdvözöllek: Ica