Vagyok álmaim aranyszín köntöse,
minden éjjelen elébed terítem.
Hajnalom leszel, testeddel ringató,
mint kehelyben a bor a szomjazót.
Néha a fény köröttem zavart, ijedt,
árnyéka már, ha nem lesz semminek,
álmodozik karunkban a néma csend,
leszek a béke, ki benned ünnepel.
6 hozzászólás
Kedves Ica! Szép vers. Ringat, megbékéltet. Az utolsó sor különösen: "…leszek a béke, ki benned ünnepel." Szeretettel üdvözöllek: én
Köszönöm soraidat kedves Laci!
Szeretettel üdvözöllek,
Ica
Bármilyen régi is ez a vers, már itt kialakult a rád jellemző, remek stílus.
Szeretettel gratulálok: Klári
Megtisztelő kedves Klári a gratulációd.
Szeretettel,
Ica
Kedves Ica! Így ahogy van gyönyörű, még olvastam volna kérlek folytasd művedet mert nagy tehetség vagy!
Köszönöm szépen hogy olvashattam! Üdvözlettel: Zoli 🙂
Kedves Zoli!
Örülök a kedves soraidnak és köszönöm.
Üdvözöllek szeretettel,
Ica