Leszünk-e még?

Zord, üres, céltalan napok telnek,
Nincsenek napok, csak éjjelek,
Nincs kacaj, csak keserű könnyek…
Nincs remény, nincs vigasz… Nem vagy!

Jobban fáj így minden, hogy tudom
Milyen volt, lehetne újra veled…
Pedig csak egy perc volt, nem sok,
Talán csak képzeltem… S ellop

Tőlem mindent ez a mély sötét,
Romba dönt mindent a szürke magány,
Fekete, poros csöndben elmúlik minden…
Keskeny tekinteted az élet sóhaján

Talán már nem lehet enyém soha többé…
Vagy ha mégis, ha egyszer mégis rám találsz
Leszek-e még az, aki lenni akartam,
S leszel-e még az, akit akartam, hogy legyél?