vonaglik a gázzal telt kozmikus porban.
Szupernóva orgazmusát rettentő tér nyögi,
serken a létalkotó magfúzió.
Robajló szele mindent messze eltaszít,
a fagyott gázt az örvény egymásba gyúrja.
A sűrű anyag: por, kő, fém egyesül.
Párzás ez, gyermeke a földi létezés.
Lüktet a mikrokozmosz, a lét bölcsője
üdvözli frissen fogant légkörét.
Táncolnak ősi anaerob eukarióták,
egymásba fonódna minden kromoszóma,
lélegzik a természet, burjánzik az élet.
Hasadva, osztódva, leváló testrésszel,
petét rak, tojást, vagy eleven szül,
új élet foganjon, nincs másik cél.
A szaporodásvágy a mindent hajtó erő,
a körforgás benyel, ellenállni nem lehet.
Mindegy, milyen lény, mikor vagy merre,
csak utódot hozzon a jelentéktelen létezés.
Hormonnal vonz egymáshoz mágnesként,
a két fél egyesülni kénytelen.
Udvarol, dalol, dürög, fészket épít:
végül a legrátermettebb egyed
privilégiuma az utódnemzés.
Mag, pete, tojás, sperma, spóra,
cél, hogy átjusson az örökítő anyag.
DNS mutáció – az erősebb fennmarad.
Kihullnak a terméketlen hibridek,
az élet utat tör, nem számít semmi sem.
A szaporodásvágy a léthajtómű,
hatása az irányíthatatlan progresszió.
Minden, mi van, része a testnek.
Az alkatrész szerepét felfogni képtelen.
Dróton rángat start és cél közt örökké
az egyénnél magasztosabb erő…