kitört nyelvvel kelepelni,sajgó életet
végképp elárulni,csak hitből
lehet,várni mindent söprő végzetet.
Andalogva,csak unalomból
felkapaszkodni szél verte magaslatra
hogy több érjen viharból,
mely kifakad, tombolva árvaságra.
Letűnt csillagok fényét siratom,
üstököscsóvák közt keresek magamnak
fényt a lomha holdsütötte pázsiton
lássam,mint lángok árnyába zuhannak.
Támad új Istene hasadt sebén
a Földnek,hogy temesse,mit eltékozolt
egy más teremtő,s a sír szélén
fakasszon dicséretkérő halk virágot.
1 hozzászólás
Először is: Boldog Születésnapot… utólag!
Ha már kaptam tőled kritikát a rímekre vonatkozóan, akkor most engedd meg, hogy én is megjegyezzem: sok a ragrím. A képek, amikkel dolgozol, nem rosszak, de talán inkább úgymond szabadvers formában jobb lett volna.