Kibontottam csokrod, aranykincsre leltem,
Parnasszos hegyénél mély álomba dőltem.
Elkapott engemet múzsádnak keze,
Fogadjad költőtárs elismerésemet.
Tárd fel mindenkinek belsőd értékeit,
Írjad le szavakkal Eratód vágyait.
Ügyelj továbbra is belsőd szent hangjára,
Ne térjél le róla, ne térjél át másra.
Múzsád vezetése így is tökéletes,
Minden irományod fergeteges.
Szívhez szólóan írod műveidet,
Felismered bennünk az érző lényeket.
Kavarog még bennem múzsád lehelete,
Nem megy ki fejemből versed szép zenéje.
Ilyen költő vagy, érzelmek muzsikusa,
Világot átható rejtelmek értője.
Búcsúzom hát tőled, fogadd kis rózsámat,
Szirmok rejtekében megbúvó csodákat.
Kieső szemekkel várom új írásod,
Új istennővel való találkozásod.
3 hozzászólás
Szia Oratus!
Isten hozott a Napvilágon!
Kíváncsian olvastam első művedet!
Van úgy, hogy nagyon erősen magával-ragad az érzés… olvasás közben… Te ezt most meg is írtad nekünk!
Őszintén várom a folytatást, az "önfeltáró" versek sorozatát…
Szeretettel: Falevél
Bálint valószínűleg örömmel foga olvasni soraidat. A tisztelet jegyében ajánlanám, hogy az irományod szót cseréld fel alkotásod-ra, a kiesőt pedig értőre, mert valahogy ezt a két szót nem érzem ide illőnek.
Köszönöm, hogy elolvastátok a művet. Örömmel "hallom", hogy lényegében tetszik. A versben azt szerettem volna kifejezni, hogy Bálint milyen szívhez ható verseket ír. Ezért is írtam a végén a kieső szemekkel várom új írásod.
Üdvözlettel: Oratus