Szellő szárnyán, mint a gondolat.
Csendesek a habos, fehér fodrok,
Szép emlék nesztelen hullámzásuk.
Tétován nézem libbenő játékukat,
Melyek hallgatagon őrzik titkukat.
Óh, ha egyszer választ kaphatnék!
Oly sok miértre kellene felelned!
Válasz és felelet nincs, csak tűnődés,
Megélt, elmúlt, csodás szerelmemen.
Melynek titkát nem árulja el semmi,
Még a függöny libbenő játéka sem!
2 hozzászólás
Érzés, érzelem, és érzékelés szép összekapcsolása ez a vers.
Igazán tetszik!
Gratulálok!
Üdvi: dp.
Köszönöm, hogy olvastál.