Fáradt nap után haza rohanva,
Nálam találsz majd a nyugalomra.
Ölembe veszem csüggedt fejedet,
Simogatom hideg kezeidet.
Éhes vagy? Ételt adok majd eléd.
Szomjas vagy? Idd a szőlő hűs levét.
Ölelést kívánsz? Itt van a testem.
Megnyugvást kérsz? Fogadd el lelkem.
S ha majd kedvedet találod,
S homlokod kisimítja az álom,
Melléd fekszem csendesen az ágyon,
S betakar minket a lila alkony.
5 hozzászólás
Az utolsó versszakban nekem megtört a rímek varásza, de egy ilyen igazi odaadó versnél ez még el is nézhető 🙂
Hanga
Igen, egy kicsit, de vitt a lendület:)
Kedves Leticia!
Hát, engem általában egy kicsit bosszant, ha összehasonlítanak valakivel, de én most bátorkodom a stílusodat Petőfiével egyeztetni. És ha valami hasonlít Petőfire, az csak király lehet! 🙂
Gratulálok, szép vers!
Kedves Fanofgd!
Köszönöm, hogy elolvastad a versemet, és nagyon örülök, hogy tetszett.
Megtisztel, hogy Petőfihez hasonlítassz, de kicsi vagyok én ő hozzá!
Leticia
Csodaszépek a soraid, most nagyon nagyon jó volt olvasni…a második versszak nagyon tetszett,mint egy képzeletbeli párbeszéd. Az utolsó sor is nagyon megható,s összességében tiszta ragyogás az egész:-)
H.