szívemben
szerelem
pilácsa,
hogyha zeng
mindenütt:
Lillácska,
Lillácska.
Úgy érzem
magam, mint
Petőfi
bojtára,
ahogyan
megperzselsz
léteddel
Lillácska.
Illatod
megannyi
tarka rét
orkánja,
elbódít
engemet
mindennap
Lillácska.
Csupa l,
Csupa i,
csupa a!
Mentsvára
szomjazó
lelkemnek
ez a név:
Lillácska.
Gyöngyöző
mosolyod,
szemednek
szikrája…
(tudom, hogy
gejl, de) én
szeretlek
Lillácska!
Oly sok, mit
szívem még
mondani
kívánna,
de akkor
itt ülnél
évekig
Lillácska.
Kiállok
hát eléd,
karjaim
kitárva!
Lillácska,
Lillácska,
Lillácska,
Lillácska!
12 hozzászólás
Szia!
Szép nagyon. nekem Kosztolányi Ilonája jutott eszembe, de egy kicsit Weöreses is.
Üdv,
A.
Szia medve! 🙂
Én amolyan vénségesen vén banya vagyok, Te pedig üde ifjúi lélek. Éppen ezért hat a versed, bár vííííínasszonyos mivoltom miatt itt-ott nehezen emésztettem. 🙂 Mivel haladni kell a korral (visszafelé is), kénytelen voltam itt-ott meghasonlani. 🙂
Van egy-két rész, ami nagyon nem jött be. Petőfi bojtárja (aki valószínűleg Kukoricza Jancsi). Aztán Kosztolányi lelke. Szerintem ennél sokkal többet jelent Neked Lilla. 🙂
Bocsi, hogy ezt írtam, szerintem ennél sokkal több van a történetben. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Medve!
Vidám kis vers.Nekem a szerelem pilácsa nagyon tetszik.
Üdv: Ági
Hahó mindenkinek!
Andrea: Kosztolányi érthető, de Weöres túlzás lenne – úgy soha senki nem fog írni. 🙂
Kankalin: a K. Jancsi részt nem hagyhattam ki – többszörös kapcsolódás van (egyrészt Jancsi kedvese Iluska – utalás az eredeti műre – Kosztolányi: Ilona; másrészt hozzánk kötődik a János vitéz – Ő tudja, miért). A kosztolányis forma meg szimplán azért lett, mert tisztelem a munkásságát, illetve mindig megmozgat egy-egy kötött forma (új kihívást jelent). Vannak benne gyengébb részek, de Lilla a legelfogultabb kritikusom. Köszönöm a kritikát – van még hova fejlődnöm! 🙂
Ági: köszi, hogy benéztél! Örülök, ha tetszik.
Köszönöm, hogy benéztetek!
Szia medve! 🙂
Köszi a használati utasítást, így már egészen másként látok dolgokat. :)))
A legszebbeket kívánom Nektek! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nem akartam túlmagyarázni a verset, az olvasó dolga eldönteni, mit lát bele – én csak hozzátettem a magam észrevételét, ha már lehetőség van rá. 🙂
Kedves Medve!
Tetszik! 🙂
Szeretem én is a kötött formákat, és… vannak strófák, amiket tovább viszünk, mint például a Balassi strófa, vagy a Szapphó által alkotott forma… és még sorolhatnám… Te most tovább vittél egy olyat, ami Kosztolányi nevéhez fűződik, és jó volt "találkozni" vele… 🙂 Emellett… a versed hangulata kicsit emlékeztet Petőfi verseinek a hangulatára; számomra inkább ezt jelentette a Petőfi bojtára… 🙂 (amellett, amiről írtál alant…).
Olykor én is játszom ilyenformán… 🙂 és… alkotok saját formákat is… 😉 🙂
Szeretettel: barackvirág
Kedves Barackvirág!
Jó érzés néha a nagyok lábnyomaiba lépni, ugyanazokat a kereteket végigizzadni – átélni, mi mindenen mehettek keresztül, mire a vers megszületett. De szeretek rendhagyó is lenni… legutóbb egy shakespeare-i félszonettet írtam Lillának hendekaszillabus formában (Sappho is abban írt), de egy "saját" versláb-ötvözettel tarkítva. Egyelőre nem publikus – viaszpecsétes levélként adtam át Neki (gépen sincs meg).
Korábban is írtam: szeretek kísérletezgetni mindig új formákkal. Ez is annak az eredménye.
Köszönöm, hogy olvastál!
Ez a vers pont megfelel annak a két célnak, amiért létrejött: az Ilona parafrázisa (verstan-gyakorlat) és szerelmi vallomás Lilládnak. 🙂
Kellemes, szerelmes versezet.
Puszi, és boldog ünnepeket!
Poppy
U.i.: Mindig irigyeltem azokat, akik nekimennek egy-egy kötöttebb formának, parafrázisnak, és nem vagyok hozzá elég jó.
Szia Poppy!
Kis késéssel, de válaszolok… Lilla hozzá hűen "értékelte" a verset. 🙂
Kreatív ez a forma… nem csoda, hogy annyi embert megmozgatott (ide tartozik például Varró Dani: Borbála c. munkája is). Érdekes érzés, hogy néha mankónak, néha korlátnak érzem a versek keretét… jelen esetben előbbi igaz. 🙂
Vedd elő szépen a töredékeidet, ideje dolgozni rajtuk! 😀
Kedves Medve!
Igen, különleges a formája, s nagyon szerethető hölgy lehet Lillácska, s biztosan megérdemli a szép verset, amit neki írtál. Azt hiszem, másnál is előfordul, hogy versein később javít. Nekem azonban úgy is tetszik, ahogyan fötetted.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Még szép, hogy megérdemli! Ő az én Múzsám – nem is tudom, mihez kezdenék nélküle! 🙂
Örülök, ha tetszett! Nézz be máskor is!